Intenzíven pusztulnak a cápák

A valódi számadatok valószínűleg jóval magasabbak, ám ennek alátámasztásához nincsenek meg a szükséges jelentések – derült ki az Oceana halászatfelügyelő csoport tanulmányából, amely az Atlanti Tonhalak Védelmének Nemzetközi Bizottsága (ICCAT) által tartott találkozóval párhuzamosan látott napvilágot. A november 27-ig tartó párizsi tanácskozáson az ICCAT 48 tagjának a kereskedelmi célú halászat fenntarthatóságának biztosításáról és a veszélyeztetett cápafajok védelmét biztosító halászati kvóták, valamint egyéb szigorítások bevezetéséről kell megállapodásra jutnia.

„A cápákkal egyáltalán nem foglalkoznak nemzetközi szinten” – jelentette ki Elizabeth Griffin Wilson, az Oceana egyik munkatársa, hozzátéve, hogy a nemzetközi bizottságnak kötelessége megvédeni az óceánok csúcsragadozóit. Az ENSZ Tengerjogi Egyezményének értelmében a vándorló cápák felügyeletét nemzetközi szervezeteknek kell ellátniuk.

Az Atlanti-óceánban élő 21 cápafaj háromnegyede a kihalástól fenyegetettek közé tartozik. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) adatai szerint az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) észak-atlanti populációja 70 százalékkal, a pörölyfejűeké 99 százalékkal esett vissza.

Más fajok, például a heringcápa (Lamna nasus), a közönséges rókacápa (Alopias vulpinus) és a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus) is a túlhalászás áldozataivá váltak és egyre inkább a kihalás szélére sodródnak. Legtöbbjüket az uszonyukért vadásszák, amely drága ínyencségnek számít a kínai konyhában, és a megcsonkított állatokat megölik, vagy visszadobják a tengerbe. Ez az eljárás tilos, ám a szabályozás kiskapuit világszerte kihasználják.

Az Egyesült Államok javaslata szerint kötelezővé kellene tenni, hogy a kifogott példányokat egészben szállítsák a partra, ezzel elősegítve az uszony levágás tiltásának betartását és az egyes populációk méretének tudományos vizsgálatát. Japán, amely az év elején már meghiúsította, hogy négy cápafaj a Washingtoni Egyezmény (CITES) védelme alá kerüljön, most az óceáni fehérfoltú cápa halászati tilalmának bevezetéséért fordult az ICCAT-hoz.

A cápák már évezredek óta az óceáni tápláléklánc csúcsán állnak. Ezek a ragadozók azonban különösen sebezhetőek az ipari méretű túlhalászás által, mivel lassan válnak ivaréretté és kevés utódot hoznak a világra. Több tízmillió cápát fognak ki évente a világ óceánjain. A regionális tanulmányok szerint amikor egy cápa populáció összeomlik, akkor a hatás gyakran előreláthatatlan és pusztító módon gyűrűzik végig a tápláléklánc egészén.