Madáreső
Arkansas utcáira az újév első napján halott szárnyasok ezreiből álló, rejtélyes „madáreső” hullott. A következő héten hasonló furcsaságról számoltak be Louisianából, Svédországból, majd egyre több más helyről is. Mi lehet a tömeges madárpusztulás oka?
A kutatók szerint nem ritka az ilyen tömeges madárpusztulás, semmiképpen sem kell a világvégét kutatni ezeknél az eseteknél, s az is kizárt, hogy fertőzés vagy egy alattomban végzett kísérlet lett volna az állatok halálának az oka. A szakemberek szerint a média szenzációhajhász megközelítése fújta fel csak az eseteket.
Greg Butcher ornitológus, a washingtoni Nemzeti Audubon Társaság madártani egyesületének elnöke szerint Észak-Amerikában egy-egy adott időszakban legalább tíz–húszmillió madár él, és természeti okok következtében évente legalább a felük elpusztul.
De mi okozhatta az újévi a madáresőt? Az arkansasiak leginkább az erős hangokat és a tárgyakkal, épületekkel való ütközéseket okolják a történtekért. Újév első napján helyi idő szerint éjjel fél 12-kor érkeztek az első hírek arról, hogy az arkansasi Beebe városának mintegy másfél négyzetkilométernyi területére – de csak ide – halott madarak hullanak az égből. Becslések szerint mintegy 5000 darab, vörös szárnyú feketerigó, európai seregély, közönséges csóka és barna fejű gulyamadár teteme esett az utcákra.
A Nemzeti Vadvédelmi Központ (Madison, Wisconsin) előzetes vizsgálatai alapján a madarakon testi traumára utaló nyomokat találtak, így halálukat is valószínűleg valamilyen erős ütés okozta. Ezt a tényt erősítette meg az arkansasi Haszonállatok és Baromfi Bizottság is hétfőn.
„Autókba, fákba, épületekbe és más álló tárgyakba ütköztek” – nyilatkozta Karen Rowe madárszakértő.
Röviddel azelőtt, hogy hullani kezdtek volna az égből, szemtanúk tűzijáték hangjához hasonló morajlásról számoltak be, az egyes robbanások 10–12 másodperc különbséggel követték egymást. „Nagy valószínűséggel ettől rémültek meg az állatok” – mondta Rowe. A rémület hatására ezek, az éjjeli repüléshez nem szokott, a sötétben rosszul látó madarak a megszokottnál alacsonyabban repültek, és céltalanul vergődve beleütköztek mindenbe, ami útjukba került.
Christer Olofsson, a madármentők vezetője egy svéd utcára hullott madár tetemével (Fotó: Bjorn Larsson Rosvall/AP/National Geographic)
Az Arkansasban talált elhullott madarak olyan fajhoz tartoznak ugyanis, amelyek ősszel és télen nagyobb csoportokba gyűlnek össze, erre utal a gulyamadár elnevezés is. „Egyetlen pihenőhelyen volt, hogy 23 millió madár jelenlétéről számoltak be” – tette hozzá Butcher. Ebből a szemszögből nézve az 5000 egyed nem is olyan nagy mennyiség.
Toronymagas probléma
Kedden Louisinában mintegy 500 feketerigó és seregély pusztult el nagyfeszültségű távvezetékkel való összeütközés következtében. Ugyanazon a napon Svédországban 50–100 elhullott csókát találtak az utcán. Ezek az állatok sem mutatták jelét betegségnek és szintén úgy tűnik, tompa trauma okozta végzetüket, áll a svéd Nemzeti Állategészségügyi Intézet jelentésében.
„A madarak repülés közben gyakran ütköznek tárgyakba, különösen magas városi épületek, telefontornyok vagy szélturbinák keresztezik útjukat” – magyarázta Butcher.
A tárgy, ami valószínűleg ezeknek a madarak halálát okozta, egy nagyon magas kivilágított objektum lehetett. Ködös éjjeleken, amikor a csillagok nem látszanak, a madarak sokszor elvesztik tájékozódási képességüket, és addig keringenek körbe mondjuk egy fényes tárgy körül, ameddig el nem ájulnak és le nem zuhannak.
Darutetemek Dévaványa határában 2008 márciusában. A madarak pusztulását föltehetőleg nagyfeszültségű távvezeték okozta, amikor a megriadt állatok nekirepültek. (Fotó: MTI)
A szél, a hó, a jégeső, a villámlás és más, időjárás okozta kihívások is könnyen megölhetik a repülő madarakat. „Például tavaly több száz pelikán pusztult el az oregoni-washingtoni határnál” – emlékezett Butcher. Akkor egy hidegfront olyan váratlanul tört be a térségbe, hogy a madarak teste és szárnya egyszerűen eljegesedett.
A valódi válsághelyzetet elnyomja a média?
„Természetesen nemcsak a fenti halálnemek leselkednek a madarakra. Vízimadaraknál gyakori a húsmérgezés és szalmonella fertőzés, de a madárhimlő is veszélyes rájuk nézve” – fejtette ki a szakember.
Nem számít, hogyan érkezik, a halál a madarak számára mindig esedékes. „A tavasszal kikelő fiatal fiókák 75 százaléka például nem valószínű, hogy megéri az első születésnapját” – mondta Rowe.
A biológusok számára ezek a halálesetek nem haladják meg a normális szintet.
„Bárcsak több energiát és figyelmet szentelhetnék ezeknek a madár haláleseteknek és afelé a valódi válsághelyzet felé irányítanám a közvélemény figyelmét, ami megjelenik ebben a tömeges pusztulásban. Gondoljunk csak a fehér-orr szindrómára a denevérekre” – tette hozzá Rowe. „Gondoljunk csak arra, milyen káros hatása lehet az emberek által emelt építményeknek az állatvilágra. Hány költöző énekesmadár halálát akarjuk még csak azért, hogy jobb legyen a térerő?”
Szöveg: Charles Choi/National Geographic