Piszén pisze kölyökmajom
Tömött a bundája és furcsa az orra. Különös pofácskája is teszi, hogy a piszemajom jól bírja a fogvacogtató kínai telet.
Írta: Jennifer S. Holland
Fényképezte: Cyril Ruoso
Kína belsejét, a Qin Ling-hegységet lakja ez a fura fizimiskájú, télálló kis főemlős. Hajdan arany piszemajomból és négy közeli rokonából is akadt bőven, de a legutolsó jégkorszak múltával, az éghajlat átalakulásával élőhelyük beszűkült, ők pedig igencsak megfogyatkoztak. Maradékukra, nemritkán 400 egyedet számláló népes csapataikra most új veszély leselkedik: élőhelyüket favágók és terjeszkedő települések fenyegetik.
Összekucorodik a család, mindenki melengeti a másikat a zimankós időben. A kínai hegyek mélyén néha hosszú hetekre beáll a fagy, csak márciusban tűnik el a hólepel. Télálló majom, mint a piszemajom, kevés akad a világon.
S ha mindez nem lenne elég, előszeretettel vadásszák is őket; gyógyhatásúnak hitt csontjuk, prémjük, húsuk becses prédának számít. Mit tehettek mást, a piszemajmok visszahúzódtak a magas hegyekbe. Ma már csaknem 3000 méterrel a tengerszint fölött élnek – ágról ágra ugrálva, jéghideg folyókon átkelve dacolnak a téllel.
A nap nagy részét fák tetején töltik; fönt biztonságban lehetnek, kényelmesen kurkászhatják egymást.
Mára alig 20 ezer maradt a pazar bundájú arany piszemajomból. Védelmükben alakult meg a Zhouzhi Vadrezervátum, hegyei mintegy 4000 piszemajomnak adnak otthont. A Rhinopithecus roxellana (állítólag egy 16. századi uralkodó turcsi orrú ágyasa ihlette a szépen csengő latin fajnevet) kitűnően alkalmazkodott a zord környezethez. Télvíz idején, a lombok hulltával fehérjét alig tartalmazó, csekély tápértékű zuzmón és fakérgen is megél, és minthogy népes csapatokban kóborol, a ködfoltos párductól meg a többi ragadozótól sincs mit félnie.
A teljes cikket elolvashatja a magazin februári lapszámában.