Kérgesteknős Szumátrán

Kérgesteknőst láttak a nagy indonéziai szigeten, sőt a fészkét is felfedezték. Az óceánok legendás vándora a világ legnagyobb, és sajnos leginkább veszélyeztetett teknőse.
Fotó: Mike Nichols
Khairul Amra, az egyik helyi állatvédő szervezet tagja elmondta, hogy a teknősóriást a parton pillantották meg, épp mielőtt eltűnt volna a tengerben. Nem sokkal később 65 tojásra bukkantak, amelyek valószínűleg a behemóttól valók. Idén ez már a harmadik ilyen felfedezés.
A kérgesteknős (Dermochelys coriacea) a tengeri teknősök legnagyobbika: két méteresre nőhet, és ötven évig is elél. Az egyetlen tengeri teknős, amelynek hátlemezét nem szarupajzsok, hanem vastag bőr borítja. Fejét nem tudja páncéljába visszahúzni. Különlegesen módosult mellső lába hosszú uszonnyá alakult, a teknősök között egyedülálló módon nem nő rajta karom. A kérgesteknős étrendje is különleges: leginkább medúzákkal táplálkozik, amelyekből bőven talál a hidegebb tengerekben. A teknősóriás trópusi tengerpartokon költ, 50–150 tojását beássa a homokba. Trópusi költőhelyei és a hidegebb tengerek medúzatelepei között akár 5000 kilométert is megtehet, mégpedig évente akár két alkalommal is.
Kiváló úszó és nagyszerűen tájékozódik, hosszú élete során a Föld valamennyi meleg és mérsékelt övi tengerét bebarangolhatja. A tengerek vándora titokzatos, magányosan életet él, nehéz róla bármit is kideríteni. Csak ritkán, leginkább tojásrakás céljából mászik ki a partra, fészekrakó helyként eldugott, nehezen megközelíthető öblöket, néptelen partszakaszokat választ.
Százmillió esztendeje még bőven akadt kérgesteknős az óceánokban, ma azonban talán ha harmincezren lehetnek. A trópusi vizekben világszerte előfordulnak, de a túlhalászás, az orvhalászat, a tengerpartok beépülése és az óceánok szennyezettsége miatt súlyos veszélybe kerültek, fennmaradásuk egyre inkább kétséges.
MTI