Tavaszi porhintők

Írta: Jennifer S. Holland
Fényképezte: Mark W. Moffett

Jókora üvegház az arizonai Willcoxban, telis-tele paradicsompalántával. Zöld hajtások végtelen, szabályos sorokban: kókuszrosttömbökből kandikálnak ki, az üvegtáblák fölött terpeszkedő kék égbolt felé nyújtóznak. A sorok között elektromos targoncák sürögnek, hófehér köpenyes technikusok szüretelik a makulátlan termést.

Az Eurofresh Farms 125 hektárt felölelő üvegházrengetegében eszményi viszonyok között nevelkednek a paradicsompalánták. Nem csoda, hogy mindent egybevéve 60 ezer tonna termést adnak évről évre. Végeláthatatlan csőkígyó itatja őket, acélhuzalok szövedéke nyújt nekik kapaszkodót. Mindenütt érezni a termés kissé mesterségesnek ható illatát – vegytisztán édes ez az aroma, hiányzik belőle az anyaföld illata. Az egyetlen természetes mozzanatra zsongító zümmögés utal: ezer meg ezer poszméh döngicsél a tövek körül.

Régen volt már, amikor a bogarak fölcsaptak pollenközvetítőnek. A lágybogár itt éppen illatával-melegével csalogató magnóliavirágból csemegéz. Cantharidae nemzetségbeli bogár és a Magnolia grandiflora virága.

A virágos növények legtöbbjénél közvetítőre van szükség ahhoz, hogy a hím virág pollenje a nőivarú virág bibéjére kerüljön. Sokszor valami különleges mechanizmus vagy szélsőséges behatás révén szabadul fel az aranypor. A paradicsom virága például csak heves rázásra enged, magyarázza Stephen Buchmann arizonai rovarkutató. A földi gravitációs gyorsulás nagyjából harmincszorosa kell ahhoz, hogy megváljon pollenjétől. „A lépték más, de gondoljon bele: a vadászgépek pilótái már ennek a töredékétől, 5-6 g gyorsulástól fél percen belül elájulnának!”

Tányértüskét poroz be az arizonai karcsúméh. Nagy serényen hányja-veti magát, így rázza ki a virágból a pollent. Zsákmányát a fészkébe viszi, ugyanis virágporral táplálja lárváit. Mindeközben a növény örökítőanyagának fennmaradásáról is gondoskodik. Agapostemon nemzetségbeli méh és a Solanum rostratum virága.

Sokféle furfanggal rázták-rezgették a termelők a paradicsomvirágot, hogy hozzájussanak a pollenjéhez. Használtak rázóasztalt, légfúvót, hanglökést, sőt vették a fáradságot, mindegyik virágra rezgetőszerkezetet szereltek. Tessék kitalálni, mi a manapság legelterjedtebben használt beporzóeszköz az üvegházakban? A pirinyó poszméh! Ha paradicsomvirágot talál, megkapaszkodik rajta, s miközben táplálkozik, testét rezgetve valóságos pollenfelhőt szabadít fel. A szemcsék megtapadnak a bibén (a virág női ivarszervének tetején), és persze a szőrös poszméhen is, aki pedig – miután természetesen alaposan belakott – továbbindul a következő virágra, és a testére tapadt pollent is viszi magával. Ősi vívmány ez a beporzási módszer, ám ma is nagyszerűen működik.

Igen, a természetes módszer a legcélravezetőbb; nincs ebben semmi meglepő. Az viszont valóban elképesztő, hogy több mint kétszázezerféle állat buzgólkodik a beporzás munkálataiban, működik közre a virágos növények sokasodásában.

Díszes nappaligekkó nyalogatja egy mauritiusi fa virágnektárját. Ritka jelenség, hogy rovarevő gyík poroz be növényeket. Kis szigeteken fordulhat ez elő, ahol beporzókból és ragadozókból is szűkös a választék. Ilyenkor megesik, hogy egy faj átveszi más szárazföldi fajok ökológiai szerepét. Phelsuma ornata és a Gastonia mauritiana virága.

Legyek és bogarak voltak a legelső beporzók; 130 millió éve, a virágos növények megjelenésekor kezdték közhasznú tevékenységüket. Ami a méheket illeti, jelenleg húszezer fajukat tartjuk számon a világban; ezek ötöde az Egyesült Államok területén is honos.

Kolibrik, lepkék, pillangók, darazsak, hangyák, virágokon keresztülcsúszó-mászó csigák és meztelencsigák is kiveszik a részüket a beporzás feladataiból. Sok orchideát szúnyogok poroznak be. A különleges orrú-nyelvű, nektárt szívesen habzsoló denevérek szintén száz meg száz növény megtermékenyüléséről gondoskodnak. A röpképtelen emlősök is besegítenek: a cukorrajongó oposszum, a madagaszkári lemur és sok esőerdei majom imád virágokat cincálni és a belsejükből falatozni – közben persze jó adag pollen tapad meg a bundájukon. Aztán ott vannak egynémely gyíkok, például a gekkók és szkinkek; ők is szoktak nektárt és virágport nyalogatni, a pofájukra, tappancsukra ragadt pollent pedig továbbviszik a következő virághoz.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. márciusi lapszámában.