Repüljön együtt a gúnárral!

Gyula lilik repülés közben, jeladóval a hátán, mögötte párja a tojó is látható nyakgyűrűvel. A kép pár nappal a gyűrűzés után Mekszikópusztán készült.

„Nem tudjuk, költőterületük mely részéről, és mely vizes élőhelyek érintésével érkeznek hozzánk a nagy lilikek a Kárpát-medencébe, aminthogy azt sem, hogy a hideg, havas teleken, amikor hosszabb-rövidebb időre eltűnnek, merre vonulnak tovább. Eddig összegyűjtött információink szerint a nálunk telelő nagy lilikek és vetési ludak a Tajmír-félszigetről érkeznek, ám sem az ide vezető fő utat, sem esetleges más útvonalaikat nem ismerjük“ – magyarázza az ng.24.hu-nak Pellinger Attila, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnökségi tagja, aki személyesen is részt vesz a nagy lilikek és vetési ludak gyűrűzési projektjében.

Gyula, jeladóval a hátán.

Gyulára és a többi itt telelő nagy lilikre ugyanis négy–ötezer kilométernyi repülés vár március tájékán, amikor úgy döntenek (ösztöneiktől vezéreltetve), hogy visszaindulnak születésük északi tájaira. Nagyon fontos lenne ismerni útvonalukat, mert fajaik és populációik védelme csak az „érintett” országok együttműködésével valósítható meg, tudjuk meg Pellinger Attilától.

A jeladó a hollandiai Alterra kutatóintézet, a Nyugat-magyarországi Egyetem, a Fertő–Hanság Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködésében került Gyulára. A gyufásdoboz méretű, arasznyi antennával ellátott méregdrága (nagyjából 4 ezer dolláros) készülék egyszer már szolgálatba lépett, de egy orosz vadász lelőtte a nyomon követett madarat. „Óriási szerencse, hogy vette az illető a fáradtságot, és kiderítette, hova kell visszajuttatni a készüléket. Hasonló esetekben az adó általában nem kerül vissza hozzánk” – meséli a madarász szakember.

A jeladós család. Előtérben: Gyula jeladóval a hátán, középen a két fióka, bal oldalon pedig a tojó – utóbbi három nyakgyűrűvel. Háttérben a program szervezői jobbról balra: Kees Polderdijk (holland kutató), Gerhard Muskens (holland kutató), Ferenczi Márta (a projekt koordinátora), Szinai Péter (madárgyűrűző).

Mivel speciális heveder tartja a madár hátán, az adó nem korlátozza viselőjét a mozgásban. Gyula készüléke – beállításának megfelelően – három naponta küldi jeleit a földi észlelő állomáson keresztül. A gúnár mostanában gyűrűzési helyének néhány kilométeres környezetében tartózkodik, de tavaly decemberben a Kisalföld más vizes élőhelyeit is fölkereste. A madarászok remélik, hogy legalább a költőhelyig nem fogy ki a napenergiával működő készülék szuflája  (szerencsés esetben évekig működőképes marad a jeladó). Gyula egész családját megjelölték: a tojó és a két fióka is színes nyakgyűrűs jelölést kapott. A drága jeladóból azonban csak egy volt, azt az öreg gúnár kapta mint a tartós túlélés legnagyobb esélyese (a fiatalok halandósága az első évben igen magas).

Pintér Attila

A fotókat Kraft Gyula készítette.

A madárgyűrűzésről és a madarak vonulási útjukról további részleteket tudhatnak meg a Szállj el kismadár! című cikkből. (National Geographic Magyarország magazin 2008. április)