Új tag a hazai kabócacsapatban
Az énekeskabócák meleg vidékek rovarlakói. Lárvaként a föld alatt fejlődnek és kifejlett korukban is elég nehéz észrevenni őket, mert főleg fák lombkoronájában, bokrok sűrűjében tartózkodnak, ráadásul átlátszó szárnyukkal, barnás színükkel beolvadnak környezetükbe. Hangjukat azonban jól ismerhetik, akik nyáridőben, napsütésben barangoltak már Dél-Európa szikkadt hegyoldalain és tengerpartjain. A hím énekeskabóca néha olyan fülsértően ciripel, hogy beszélgetni sem nagyon lehet mellette.
Hím déli énekeskabóca (Pagiphora annulata) Fotó: Koczor Sándor
Szerte a Földön nagyjából 2500 faja ismert az énekeskabócáknak. Többségük a trópusi erdőkben honos. Észak felé számuk egyre csökken, hazánkban már csak kevés helyen hallani a kabóca fürészelő-sivító énekét.
Ezeknek a viszonylag nagy termetű, 2–5 centiméter hosszú rovaroknak összesen négy faját találták meg a rovarászok Magyarországon, elsősorban a déli fekvésű, száraz és meleg (szubmediterrán jellegű) hegyoldalak erdőszegélyein. A hazai rovartani szakirodalom egy ötödik fajt is említ, a déli énekeskabócát (Pagiphora annulata), de ennek csupán egyetlen magyarországi egyedéről volt tudomása a szakembereknek. Cédulái tanúsága szerint 1901-ben, a Pest megyei Pilismaróton fogták el, és azóta a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzik ezt a példányt. Ilyen termetes rovar nehezen kerülné el a gyűjtők figyelmét, ezért gyanús, hogy a faj soha többé nem került elő az országból. A rovarászok így arra a nézetre jutottak, hogy a múzeumi példány adatai tévesek, a déli énekeskabóca nem tekinthető a hazai fauna tagjának.
Lárvabőréből frissen kibújt déli énekeskabóca Fotó: Koczor Sándor
Történt azonban 2010. júniusában, a Magyar Rovartani Társaság évenkénti nyári táborában, hogy a résztvevők szokatlan küllemű kabócákra lettek figyelmesek a Tihanyi-félszigeten. Hamarosan kiderült, hogy déli énekeskabócák az illetők. „Olyan horderejű hír ez, mintha új sasra bukkantak volna itthon a madarászok” – ecseteli a felfedezés nagyságrendjét a kabóca újraelfedezőinek egyike, Koczor Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézetének munkatársa. Száraz, meleg klímájával, levendulásaival és molyhos tölgyes bokorerdeivel a Tihanyi-félsziget sokban emlékeztet Dél-Európa tájaira, ezért megfelelő élőhelyet nyújt a déli énekeskabócának. „Hímeket, nőstényeket, lárvabőrből kibújt, frissen vedlett egyedeket is találtunk. Napnál világosabb, hogy ezen a területen honos, életerős populációba botlottunk” – magyarázza lelkesen Koczor Sándor. Bebizonyosodott tehát, hogy a réges-régi pilismaróti példány adatai helyesek; a déli énekeskabócának így biztos helye lett a magyarországi kabócák között.
Merkl Ottó
Stresszevő gyíkok
Ki ne ismerné azt az érzést, amikor stresszes helyzetben megnyugtató elrágcsálni egy marék mogyorót, vagy egy szelet csokit? Egyes gyíkok ugyanígy reagálnak a stresszre.
Vulkánoktól is függ a gyöngybagoly színe
A gyöngybagoly világszerte elterjedt madár, amelynek számtalan alfaja van, ám jól ismert, hogy vannak világos és sötét tollazatú változatai.
Információs füzet a beporzóbarát városokról
Az Ökológiai Kutatóközpont új kiadványa azoknak készült, akik szeretnék élhetőbbé tenni településüket, saját maguk környezetét, és persze mindazoknak, akik szeretnék megérteni, miért is fontosak ezek a rovarbarát területek.
Villámok és liánok
A trópusi erdőkben egyre gyakoribbá válnak mind a villámcsapások, mind a liánok, s ez utóbbiak ráadásul a villámok károkozását is fokozzák.
Hogyan élték túl a jégkorszakot az antarktiszi ízeltlábúak?
Az állatok ugyan a jeges kontinensen élnek, ám nem a jéggel állandóan fedett területein.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
