Olajfúró toronyból búvárbázis

A Seaventures irodája előtt állunk meg, csomagjainkat a busz a kikötőbe viszi, és a személyzet rakja be egy külön szállítóhajóba, minket pedig három személyszállítóba osztanak szét. Hajónk két darab, százötven lóerős Yamaha motorja hasítja a vizet. Ötven perc múlva feltűnik a torony. A Seaventures már távolról is szenzációsan mutat. A felvonóhoz állunk, majd átlépünk a hajó oldalán. Akik előbb érkeztek, azok a magasból kiabálnak, integetnek. Megindul a felvonó, és fél perc alatt a fogadófedélzetre jutunk. Welcome drink, – avagy sama-sama minum – és mosolygós arcok várnak. Tetam tersenyum, vagy ahogy mindenki ismeri, keep smiling. Ebéd, szobakiosztás, majd a felszerelések rendezése a további napirend.

Suzette Harris, a szingapúri tulajdonos állítása szerint a Seaventures az egyetlen olajfúró torony, ami szállodaként és búvárplatformként működik. Apja 1988-ban vásárolta meg a tornyot Szingapúrban, és a rossz nyelvek szerint ezt mondta: „Jobb ma egy kiszolgált fúrótorony, mint holnap egy tanker!”

Nem épített torony, hanem egy mobil, hajótest alakú kutatóegység.

Nem luxus szálloda, de luxus búvárbázis, 25 apró szobával. Nagy a tisztaság, jó az ellátás, és kitűnő a búvárkiszolgálás. Egyszerű vaslemez öltözőszekrények, az utazáshoz elkülönített ruhát és a zárt cipőt rakjuk bele, valamint a tisztát. Minden más nagy összevisszaságban az ágy lábánál levő búvártáskában marad. Ha kell valami, beletúrunk, és előbb, vagy utóbb kihalásszuk a szükséges holmit.

Amikor mindenki elkészül, indulhat a check-dive (általános ellenőrző merülés). Maximum hét búvár léphet egyszerre a felvonóra, öt csoportot alkotunk. Dive-masterünk alacsony, mosolygós arcú, kedves maláj. Énekel, bolondozik – a víz alatt is. A Dancing Queen nevezetű Abba slágert halljuk tőle. A check-dive a torony közelében kerül lebonyolításra. Körbe úszunk a homokos padozaton, maximális mélység 16,8 méter, víz alatt töltött idő 41 perc. Rengeteg hal – köztük barracudák, szépiák, sőt alvó teknős is látható. Jó hír, hogy már a korallok is szépen fejlődnek. A víz huszonnyolc fokos.

Merülést követően az ötórai teához frissen sütött fánkot szolgálnak fel. Szunyókálunk egyet a teraszon elhelyezett nyugágyakon, és lélekben felkészülünk a vacsorára. Rák, csirke, és marha a felhozatal. A járt utat a járatlanért mondást magamévá teszem, és maradok a ráknál. Degeszre tömöm magam. Este diskurálunk, elkészítjük a beosztást, ellenőrizzük a felszerelésünket. Még utazás előtt felhívták a figyelmünket, hogy a bázison áramfejlesztő dolgozik szüntelenül, és ez zavarhatja a nyugodt alvást. Ennek ellenére aludtam, mint a bunda.

Fotó és szöveg: Kámán Kamill