Pocsolyahuszárok

Ezer meg ezer parányi jószág védelmezi sziklabirtokát a tengerpart szűk mezsgyéjén, az árapály mikrovilágokkal teli, örökké növő-fogyó övezetében.
Írta: Mel White
Fényképezte: David Liittschwager
Pompás szerzet a tengericsillag, a Bodega-öböl élettől hemzsegő tengermellékének egyik legmutatósabb tagja. Van belőle apró és lapostányérnyi átmérőjű, némelyik ráadásul vad színekben tündököl, narancssárga vagy kékeslila (hogy miért, azt senki emberfia nem tudná megmondani). Általában a part sziklarepedéseiben lapulnak a tengericsillagok, szemlátomást tétlenül és céltalanul heverésznek – ám a látszat csal. Jeles képviselőjük, a Pisaster ochraceus igazából az árapályzóna egyik csúcsragadozója, a dagálypocsolyák kérlelhetetlen kagylógyilkosa, hiába nincs neki agynak titulálható szerve.
Első kalauzom az árapályzónában Sarah Ann Thompson, a kaliforniai Petalumában működő ökoszisztéma-kutató intézet, a Farallon Institute tengerbiológusa. San Franciscótól úgy száz kilométerre északra, a Bodega Head egyik kiszögellése, a Mussel Point tájékán bóklászunk a szirtek és kisebb-nagyobb pocséták között. Gumicsizma, térdvédő, esőkabát – minden lehető védőfelszerelést beszereztem. Nagyon nem szeretnék hasra esni a barnamoszatok iszamós, fénylő szőnyegén.
Sarah lehajol, fölvesz a fövenyről egy narancssárga tengericsillagot. Szuperhősi képességekkel rendelkezik a Pisaster: ha akarja, pillanatok alatt kemény lesz, mint a kő, szívdobbanásnyi idő alatt megmerevíti teste szöveteit (bocsánat a képzavarért; a tengericsillagnak nincs valódi szíve). Víznyomással, szó szerint hidraulikusan működtetett belső csőrendszerét és több száz apró lábacskáját bevetve ádázul megragadja a kiszemelt kagylót, és szétfeszíti a szerencsétlen pára két teknőjét.
„A Pisaster annak rendje-módja szerint megöli a kagylót, aztán szépen elmajszolja, éspedig külső emésztéssel, vagyis úgy, hogy a száján keresztül kifordítja a gyomrát” – mutatja Sarah a csillagot és áldozatát, kezével kissé széthúzva a kagyló héját, hogy láthassam a résen át, mi folyik odabent.
„Szóval az a nyálkás massza a kagylóban…?”
„Úgy bizony, az ott a Pisaster gyomra. Ha majd végez az evéssel, szépen visszahúzza a testébe, és várja, hogy új préda kerüljön a közelébe.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. júliusi lapszámában.