A sólyom a veréb unokatestvére
A sólyom valójában nem is sólyomalkatú – genetikai szempontból közelebb áll a papagájokhoz, mint az ölyvekhez és a sasokhoz. Egy most megjelent tanulmány alaposan átrajzolja a madarak rendszertanát.
Fotó: dreamstime.com
A genetikai vizsgálatok olykor a madarak megdöbbentő rokoni viszonyaira mutatnak rá. Kiderült például, hogy a madarak közelebbi rokonságban állnak a krokodilokkal, mint a teknősökkel, a hüllők osztálya pedig, mint rendszertani fogalom, elvesztette létjogosultságát.
Igen ám, de még a madarak osztályán belül is egyre-másra fedeznek fel meglepő rokoni kapcsolatokat. Német kutatók most egyértelműen bizonyították, hogy a sólymok a többi ragadozó madárral ellentétben, valójában nem is tartoznak a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe. Nyilvánvalóan csak azért hasonlítanak annyira a sasokhoz és az ölyvekhez, mert az azonos életmódjuk miatt az evolúciójuk is hasonlóan zajlott. A mostani kutatás azonban kiderítette: a sólymok közelebbi rokonságban állnak a papagájokkal és az énekesmadarakkal, mint a valódi sólyomalkatúakkal.
„A vizsgálattal a madarak családfájának egyik legellentmondásosabb részét sikerült megfejteni – közölte Alexander Suh, a Münsteri Egyetem molekuláris biológusa. – Immár biztosan meg lehet állapítani, hogy mely társaikkal állnak legközelebbi rokonságban az énekesmadarak (verébalakúak – Passeriformes), amelyek a madárfajok több mint felét teszik ki.”
Míg korábban a kutatók úgy vélekedtek, hogy az énekesmadarak legközelebbi rokonai a harkályok vagy a kakukkfélék, most már egyértelmű, hogy a papagájok helyezkednek el hozzájuk legközelebb a családfán. A felfedezést úgynevezett ugró gének vizsgálata tette lehetővé: ezek az évmilliókon át állandó „molekuláris kövületek” ugyanis a papagájok és az énekesmadarak génkészletében is ugyanott helyezkedtek el.
Az új ismeretek érdekes idegélettani párhuzamokra is rávilágítanak, a papagájok és az énekesmadarak ugyanis egyaránt képesek éneket tanulni. Közeli rokonságuk arra enged következtetni, hogy közös ősük, amely rendelkezett e képességgel, feltehetően már 30 millió évvel korábban „dalra fakadt”, mint azt eddig gondolták. A földtörténeti középkor (triász, jura, kréta) dinoszauruszai ezek szerint már madárcsiviteléstől hangos világban éltek.
Forrás: MTI
Stresszevő gyíkok
Ki ne ismerné azt az érzést, amikor stresszes helyzetben megnyugtató elrágcsálni egy marék mogyorót, vagy egy szelet csokit? Egyes gyíkok ugyanígy reagálnak a stresszre.
Vulkánoktól is függ a gyöngybagoly színe
A gyöngybagoly világszerte elterjedt madár, amelynek számtalan alfaja van, ám jól ismert, hogy vannak világos és sötét tollazatú változatai.
Információs füzet a beporzóbarát városokról
Az Ökológiai Kutatóközpont új kiadványa azoknak készült, akik szeretnék élhetőbbé tenni településüket, saját maguk környezetét, és persze mindazoknak, akik szeretnék megérteni, miért is fontosak ezek a rovarbarát területek.
Villámok és liánok
A trópusi erdőkben egyre gyakoribbá válnak mind a villámcsapások, mind a liánok, s ez utóbbiak ráadásul a villámok károkozását is fokozzák.
Hogyan élték túl a jégkorszakot az antarktiszi ízeltlábúak?
Az állatok ugyan a jeges kontinensen élnek, ám nem a jéggel állandóan fedett területein.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
