Tengernyi veszedelem

Írta: Jennifer S. Holland
Fényképezte: David Doubilet

Fent nem hallani, milyen nagy odalent a ricsaj. A tenger felszíne alatt, a korallrengetegben papagájhalak foga csikorog, búvóhelyért küzdő rákok ollója csattog, hárommázsás fűrészes sügér pufogtatja úszóhólyagját, jelzi érkezését. Cápák és tüskésmakrélák suhannak tova sebesen, virágállatok lebegtetik sok-sok karjukat, zugukat védő halacskák és garnélák izegnek-mozognak mindenfelé. Elképesztően sokfajta apróbb-nagyobb lény lakja a Nagy-korallzátonyt: ötezerféle puhatestű, ezernyolcszáz hal (csupán cápából 125 faj), és persze miriádnyi apró lény honos itt.

Ám a legdöbbenetesebb az összkép – a roppant korallrengeteg látványa. Ág-bogas agancskorallok, hullám  hajtogatta lemezkorallok, bőrszerű bevonatot adó barna korallok, kemény korallokon tenyésző lágykorallok. Moszatok és szivacsok festik színesre a szirteket, minden kis repedés állatok, növények otthona. Mesebelien gazdag állatsereglet – nincs hozzá fogható széles e bolygón.

Északon kezdett alakulni a Nagy-korallzátony,  az idő és az árapály formálta évmilliókkal ezelőtt. Azóta többször is pusztulásnak indult, de mindig sikerült föltámadnia. Manapság azonban minden eddiginél rohamosabb és szélsőségesebb változások tépázzák, és ha romlásában eljut a kritikus határig, többé nem térhet magához: a csodák korallrengetege örökre eltűnik a világból.

James Cook volt az első európai, aki rábukkant a Nagy-korallzátonyra, méghozzá teljesen véletlenül. A brit felfedező hajója 1770-ben, egy júniusi estén futott a szirtekre. Cook akkor még nem tudhatta, hogy a Föld legnagyobb élő képződményére bukkant. Korallszalagok és -szigetek hol kiszélesedő, hol elkeskenyedő sávja alkotja az ausztrál kontinens mentén 2300 kilométer hosszan kígyózó, 26 ezer négyzetkilométernyi zátonylabirintust.

James Cook kapitány hajója a mai Queensland partjai mellett kutatta a vizeket, amikor a szirtek útvesztőjének foglya lett. A fűrészfogas koralltornyok valósággal fölnyársalták az Endeavourt. Repedtek a deszkák, zúdult befelé a víz, a fedélzetre özönlő matrózok arckifejezése híven tükrözte a helyzet szörnyűségét, jegyezte fel utóbb Cook a naplójában. Nagy üggyel-bajjal sikerült egy folyam biztonságos torkolatába kormányozniuk, és ott kijavítaniuk a sérült hajót.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. szeptemberi lapszámában.