A Szűz meghódítása

A Jungfrau csúcsán

Mászásunk célja a „svájci szűz”, a Jungfrau meghódítása volt, ráadásul nem az általában használt mászó úton, hanem az annál jóval technikásabb és hosszabb Innerer Rottalgrat-nak nevezet gerincen. Erre a szép mászásra ketten vállalkoztunk, Geibl Ákos és jómagam, Kocsis Dávid. A csapat másik fele, Ruskó András és Szederkényi Miklós, addig egy nemzetközi hegymászó táborban vett részt a hegyünk túloldalán elnyúló gleccseren. Őket vonattal vitték fel a Top of Europe-nak is hívott nyeregig – ez az Európában levő legmagasabb pont, amit tömegközlekedési eszközzel még el lehet érni.

Lauterbrunnen, a vízesések városa

Utunk Lauterbrunnen település, tobzódó vízesésekkel szegélyezett völgyéből indult. Tengerszint feletti 910 méteres magasság és a csúcs 4158 méterig felnyúló masszívuma közötti szint leküzdése, elég fáradságos mászást ígért már utunk elején. Sőt, terveink szerint a hegy túloldalán mászunk le, ezt a hegy keresztezésének nevezik, ami egy ekkora nehézségeket rejtő hegyen kellő kihívásnak számít.

Első éjszakánkat a gerinc letörő sziklafalai alatt épült Rottalhüttében töltöttük. Az idáig felvezető turistaút elképesztő panoráma mellett kísér a házig, és azon kívül, hogy az eső megáztatott minket, komolyabb nehézséggel nem találkoztunk.

Rottalhütte

A másnapi hajnali ébredés után következett a valódi mászás. A jobb oldali gerincet követve haladtunk, mely letöredezett fogásaival élménymászást nyújtott.

Úgy éreztük kötéllel való biztosításra nincs szükségünk. Ez a magabiztosság viszont fentebb elmúlt, amikor keményre fagyott sziklákon kellett biztos fogást találni. Itt már kötélpárost alkotva küzdöttük fel magunkat jeges sziklabörtönünkből.

Éppen túl voltunk ezen a szakaszon, mikor orkán erejű szél támadt, és néhol rongybabaként lökdösött minket a kemény, jéggé fagyott meredek hófalakon – így tettük meg az utat a csúcsig. Délután négyre fel is értünk. Immár majdnem 11 óra mászással a hátunk mögött, a túloldalt kezdtünk leereszkedni. Közben hírt kaptunk, hogy a vihar miatt barátainkat levitték Lauterbrunnenbe, a tábort lebontották a gleccserről, így a szállásunk és lejövetelünk is kétségessé vált. Emiatt a Jungfraujoch sziklatömbjébe vájt épület együtteséig kellett elgyalogolni, ami a gleccser végében áll. A leereszkedett, sűrű felhőtömeg levezető utunkat elrejtette, így csak ösztöneinkben és pár lábnyomot követve bízhattunk, hogy nem sétálunk bele egy szakadékba.

Ahhoz, hogy lejussunk a gleccsere a Kranzbergegg gerinc sziklafalain kellett még lemászni, amit nehezített a köd és az út jelöletlensége. Végül ezen az akadályon is átverekedve magunkat, a mászástól kimerülten cammogtunk a gleccseren, míg este kilenckor elértük a Top of Europe épületét. Sajnos a következő vonat már csak reggel indult el, így a komplexum egy melegebb helyiségébe vackoltuk be magunkat, és ott aludtunk el. Másnap reggel az első vonattal visszautaztunk a völgybe és újult erővel sakkoztuk be a csomagokat a kocsiba, hogy célba vegyük, az Olaszország és Svájc között emelkedő Matterhorn csúcsát.

Írta és fényképezte: Kocsis Dávid