A Hegyek Hegye
A Matterhorn a Toblerone csokoládé jelképeként vált ismerté. Nem véletlen a hegy háromszög ábrázolás, hiszen minden oldalról meredek sziklafalakkal határolt. Svájcból nézve valóban, így látni a hegy vonalait.
Fotó: Kocsis Dávid
Itt is nagy bravúrt hajtottunk végre. A nehezebb, „Oroszlángerincnek” is nevezett vonulatot követve másztunk fel a csúcsra, és a hegy túloldalán ereszkedtünk le. Ehhez Breuil Cervinia, sziklafalakkal körbe ölelt, olasz városkából indultunk el. Az első éjszakát a gerincen éppen, hogy elférő Carrel házban töltöttük, 3830 méteren. Az eddig felvezető út is már csak hegymászóknak ajánlott, mivel a 3000 méteres magasságot elhagyva, végig sziklaperemeken, majd keményen felszökő sziklafalakon kell egyensúlyozni.
A Matterhorn csúcsa. A háttérben balra leghátul emelkedik a Mont Blanc hegy masszívuma. Fotó: Kocsis Dávid
Az épphogy fagypont feletti hőmérsékletű éjszakánk után, már kora reggel a jeges sziklákon csikorogtak mászóvasaink. A keleti fal végtelenben eltűnő meredekségén, a Pic Tyndall csúcsra felkapaszkodva éreztük csak meg, a Matterhorn 4478 méterig tornyosuló sziklatömbjének függőlegességét. A mellékcsúcsról leereszkedve kellemes, ám hosszú mászás következett még a csúcsig. A nap melegétől olvadó hó, apró erekben folyt le a sziklákon, nyirkossá téve a fal fogásait. Délután ötkor szikrázó napsütésben értünk a csúcsra, ami egy 40 méter hosszan futó hófedte, penge vékony gerinc. Innen messze láttuk a Mont Blanc hatalmas masszívumát, amely, mint egy fekvő óriás terült el a nála kisebb hegyek között, így nem csak magasságával, hanem tömegével is jelezve, hogy Ő az Alpok királya. A másik irányba fordulva letekinthettünk a Matterhorn híres északi falára, amely fentről nézve szinte derékszögben találkozott a hegy alsó talapzatával.
Középen fent, az esti menedékünk, a Solvay-ház. Fotó: Kocsis Dávid
A csúcsfotók elkészülte után, elindultunk lefelé a svájci oldalon. Már teljesen besötétedett, amikor elértük ideiglenes menedékünket 4003 méter magasan. Ez a Solvay-bivak ház, ami maximum 8 főnek ígér kényelmes szállást. Nekünk viszont tizenhatod magunkkal kellett osztoznunk. Mivel szabad fekvőhely nem volt, így az egyetlen padon ültünk le, amin előre görnyedve, fejünket az asztal széléhez támasztva próbáltunk elaludni. Persze alvásról szó se volt, így csak vártuk a hajnalt, hogy tovább folytathassuk utunkat lefelé.
Másnap a hegy függőleges sziklalabirintusában másztunk le, míg végül egy meredekebb rész után végre vízszintes talajon álltunk. Ekkor tudtuk csak véglegesen elkönyvelni magunkban – Megmásztuk a Matterhornt!
A hosszú visszaúton csak az járt a fejemben: Sikerült! Két álmom már teljesült!
Írta: Kocsis Dávid Fotók: Geibl Ákos, Kocsis Dávid
Cseppekbe zárt névjegykártya: így mutatkoznak be a macskák
A cicák veséiben termelődő zsírszerű vegyületek teszik lehetővé, hogy a vizelet szaganyagai egyedi információkat hordozzanak, amelyeket más macskák hosszú időn át képesek kiolvasni.
Ivarváltás fenyegetheti a magyarországi békákat
A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb ivarváltás súlyos hatást gyakorolhat egyes békapopulációkra.
Nem minden fa javítja a városi levegőt
Egészen hihetetlen, de vannak olyan fafajok, amelyek nem javítják, hanem a hőség hatására jelentősen rontják a városok levegőjét.
Ritka, furcsa küllemű állatok sikerült videóra venni az óceán mélyén
A Magnapinna nembe tartozó állatok a világ legmélyebben élő lábasfejűi.
Virágzik az élet ennél a világháborús hajóroncsnál
Az albán vizekben nyugvó roncsnál ritka állatokat és egy invazív fajt is megfigyeltek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
