Királylepkék végveszélyben?

Fotó: dreamstime

A Danaisz (Danaus plexippus) alighanem a világ legismertebb és legtöbbet kutatott lepkefaja. Ez nemcsak szépségének, de egyedülálló életmódjának is köszönhető. A más néven pompás királylepkének hívott pillangók nagyjából kétszázmilliós állománya ugyanis minden ősszel felkerekedik az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig és Kanadában Ontarióig elterülő élőhelyükről, hogy  3500–5000 kilométerrel odébb, egy tenyérnyi mexikói erdőben átteleljenek.

Michoacán állam fenyőerdőiben a természet tizenkét kicsiny „temploma” fogadja be a sok-sok millió lepkét, összesen alig 155 négyzetkilométernyi területen. Az áttelelő pillangók száma évről évre folyamatosan csökken. Egy 1994 és 2011 között végzett kutatás szerint ennek oka egyrészt az USA-beli tenyészhelyek folyamatos zsugorodása, másrészt a mexikói erdőirtás lehet; a 2008 óta a Világörökség részének nyilvánított, de 1986 óta védelmet élvező telelőterületeken ugyanis húsz év alatt az erdők nagysága 44 százalékkal csökkent. Hozzá kell tenni, hogy a királylepkék telelőhelyét csak 1975-ben fedezték fel, így arról, hogy korábban milyen pusztítások folytak e tájon, semmit sem lehet tudni.

Hatalmas kockázatot jelent az időjárás is, éppen azért, mert a teljes állomány ennyire kis területen zsúfolódik össze telente. A feljegyzések szerint 1981-ben az egyik kolónia több mint negyven százalékát pusztította el egyetlen hóesés, 1992-ben pedig egy másik még rosszabbul járt: a lepkéknek itt 82 százaléka pusztult el egy viharban. Mindez azért fontos, mert a királylepkéket éppen ezeknek az erdőknek a különleges klímája vonzza Mexikóba. Lincoln Brower biológus egy interjúban arra figyelmeztetett, hogy a tizenkét telelőhelyen a zárt erdőfelületen akár egyetlen fa kivágásával ejtett seb is olyan mértékű változást okozhat a mikroklímában, ami a teljes helyi állomány túlélését kétségessé teheti.

A másik veszélyforrás a királylepkék speciális táplálékigényében rejlik. Ezek a pillangók északon a selyemkóróra (Asclepias syriaca) rakják a petéiket. A hernyóik kizárólag ezen a növényen táplálkoznak, ám az élőhelyeiken egyre terjedő génmódosított, növényvédőszer-rezisztens növények (főleg kukorica és szója) kiszorítják a tápláléknövényt. Brower szerint ugyanakkor új gyomnövények is megjelennek az egyébként is szűkülő élőhelyeken, ami aggodalomra adhat okot, különösen akkor, ha ráadásul még közbejön egy kedvezőtlen időjárású év is.

A kutatók egy része megkongatta a vészharangot az élőhelyek kizsákmányolása és a klímaváltozás következtében egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt. Mások, mint például Andrew Davis ökológus a Georgiai Egyetemről, ugyan elismeri, hogy veszélyben vannak a faj élőhelyei, ám ilyen rövid, mindössze néhány éves adatsorok alapján nem hiszik, hogy a királylepkék teljes populációjának nagysága hosszú távon csökkenne. Davis szerint bizonyíték van arra, hogy 1990 és 2010 között New Jersey és Michigan államban nem csökkent a lepkék állománya.

Az egyetlen dolog, amiben egyetértenek a kutatók, hogy mindent meg kell tenni mind az északi tenyészterületek, mind a közép-amerikai telelőhelyek védelméért. A klímaváltozás hatásai ellen nem sokat tehetünk, de reméljük, hogy a királylepkék túlélik ezt a veszélyt.

Forrás: ng.24.hu/Mongabay.com