NG-portré: Kalotás Zsolt

Még csak jövőre lesz hatvan éves, mégis a magyar természetfotósok egyik „nagy öregjének” számít. Nem a kora miatt, hanem azért, amit e röpke néhány évtized alatt letett az asztalra.

Gazdag életrajzából csak néhány rövid tény: Gyöngyösön született, eredeti szakmája agrármérnök, vadgazdálkodási szakmérnök, de doktori disszertációját ornitológiai témában írta. A diploma megszerzése után azonnal a természetvédelemben kezdett dolgozni. 1989-től 2003-ig a Magyar Madártani Intézet igazgatója volt, majd az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főosztályvezető-helyetteseként folytatta pályáját.

Ez évtől szabadúszó természetvédelmi szakértő, és végre zavartalanul hódolhat legnagyobb szenvedélyének: a természetfotózásnak. E területen szintén megkerülhetetlen a neve Magyarországon. Részben a természetfotózásban elért eredményeiért is kapta meg 2004-ben a természetvédelem legnagyobb hazai elismerését, a Pro Natura-díjat. A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetségének egyik alapítója és 15 évig elnöke. Több ezer képét közölték nyomtatásban – első magyar fotósként képe jelent meg a magazin amerikai kiadásában is. Számos könyv szerzője, nívódíjas, megszámlálhatatlan egyéni kiállítás szereplője…

„Meglehetősen későn, csak egyetemista koromban kerültem kamera közelébe, aminek nagyon egyszerű oka volt: addig anyagilag nem engedhettem meg magamnak egy fényképezőgép megvásárlását. Végül is 22 éves koromban egy NDK-ban töltött egyetemi gyakorlatot követően vettem meg magamnak a legegyszerűbb tükörreflexes Practicát, és hozzá egy kis telét. Nem volt kérdés, hogy a természetet választottam témául, hiszen amióta az eszemet tudtam, mindig is zoológus szerettem volna lenni” – emlékezik a kezdetekre Kalotás Zsolt.

Arra a kérdésre, hogy vajon miként vélekedik a természetfotózás legújabb, a technikát előtérbe helyező, és alkalmasint a jelenetek megrendezésétől sem idegenkedő irányzatáról, kicsit eltöpreng, mielőtt válaszol: „A digitális forradalom és a természeti értékek válsága miatt napjainkban a természetfotózás hihetetlenül felértékelődött a fotográfián belül. Ha az igények megnőnek, azt oly módon kell kielégíteni, hogy minél több embert megnyerjünk környezetünk védelmének.

Aki a természetfotózáson keresztül közel kerül a természethez, az rátalál arra a csodára, amit mi röviden földi életnek nevezünk, és amelynek változatossága minden emberi képzeletet felülmúl. De mivel nem lehet mindenki természetvédő vagy a természetben dolgozó biológus, szükséges, hogy vigyázó és szakértő kezek vezessék, amikor bepillant a természet titkos kamráiba. Ilyen megközelítésből én teljes mellszélességgel támogatom a öko-turizmusnak azt a válfaját, amit a természetfotósok egymás között csak fizetett leseknek  neveznek. Ha a természetfotós eleget tesz a törvényi előírásoknak, más szóval megtartja a természetvédelmi és az állatvédelmi jogszabályokat, és etikusan, a fotózott élőlény érdekeit szem előtt tartva végzi a dolgát, azon túl minden cselt, technikai trükköt megengedhetőnek tartok, beleértve ebbe infrasugarakkal magát kioldó vagy távirányítással működő kamerákat is.

És ahogy a technika rohamos fejlődését látom, ma még el sem tudjuk képzelni azokat a lehetőségeket, amelyeket, mondjuk, 10 év múlva a legtöbb természetfotós rutinszerűen fog majd használni. Egyetlen dolgot nem tartok elfogadhatónak: ha a természetfotó segítségével meghamisítják a természetet.”

Írta: Horváth Árpád

Kalotás Zsolt munkáiból készült válogatásért kattintsa végig galériánkat!