Egy kastélypark védett növényekkel

A Békés megyei Szabadkígyósra beérve, majd takaros kis házak mellett elhaladva máris a Wenckheim kastély kertjének kapujában találjuk magunkat. Az egyik legimpozánsabb kastély ez Magyarországon, melyet Gróf Wenckheim Krisztina és férje, gróf Wenckheim Frigyes építtetett 1875 és 1879 között, Ybl Miklós tervei alapján.

A grófné kívánsága az volt, hogy a kastélynak annyi ablaka legyen, ahány nap van egy évben, annyi szobája, ahány hét és annyi bejárata, ahány évszak. Így az épület alól már csak a kacsaláb hiányzik, igazi kuriózum, bár ma Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolának ad otthont. Könyvtára látogatható, melynek kötetei megjelenítik az egykori arisztokrácia életét, szokásait.

A kastély és a kastélypark, a mellette lévő műemlék magtárral jelentős kultúr- és gazdaságtörténeti érték. A kapun belépve franciakert fogad, melyben barokkos vonalvezetésű, ellipszis formában alakított puszpángok zárják körül a szökőkutat.

A kastélypark természetvédelmi terület, kicsiny tavával, szigetével és hídjaival együtt a Körös-Maros Nemzeti Park része. A parkot – melyben közel száz fa- és cserjefaj él – 1875-től alakították ki az akkor erdős-sztyepp jellegű ősvegetáción, törekedve arra, hogy a környező erdőspusztai táj elemeit megtartsák. Az akkori természetes állományból maradt vissza többek között a kocsányos tölgy, a fehér nyár, a mezei és tatár juhar, a mezei szil, a galagonya, a vadkörte, valamint a fagyal, a veresgyűrű, a húsos som, a csíkos kecskerágó, a salamonpecsét, az odvas keltike, a pettyegetett tüdőfű és több ibolya féle. Az őshonos növényállomány mellett kiemelkedő díszei a parknak a vadgesztenyék, vérbükkök, páfrányfenyők és a mocsárciprusok. Itt lehet megsimogatni az ország legnagyobb platánját és kocsányos tölgyét, de – az igen ritka – liliomfákban is gyönyörködhetünk.

Növényzetének védelme különösen fontos, hiszen számos, tipikusan kontinentális növényfaj utolsó élőhelyeinek egyike ez. Kiemelten védett növényfajai az erdélyi útifű, a réti őszirózsa, a vetővirág és a tavaszi hérics. Nem csak a lábunk elé érdemes nézni, hiszen a szemfülesebbek vércsével, bíbiccel, piroslábú cankóval, sárga billegetővel, nagy godával, de akár  – a fokozottan védett – kék vércsével, vagy kerecsensólyommal is találkozhatnak.

Írta és fényképezte: Mozer Mária