Újra kiszáradhat a Holt-tenger?
Az izraeli Holt-tenger medre százhúszezer évvel ezelőtt teljesen száraz volt. Erről tanúskodnak egy nemzetközi program keretében mélyfúrásokkal felszínre hozott üledékes kőzetminták.
Fotó: dreamstime.com
A Holt-tenger a Föld legmélyebb pontja – a víztükör 400 méterrel van a tengerszint alatt, a tófenék némely pontja pedig további 300 méterrel. A meder üledékes kőzete rétegenként „jegyezte fel” az elmúlt sok százezer év során a térség éghajlatváltozásait. Egy nemzetközi kutatócsoport most mélyfúrásokkal a felszínre hozott üledékes kőzetminták vizsgálatával igyekezett feltárni a tó történetét. A vizsgálatok eredményeiről – amelyet izraeli, egyesült államokbeli, német, japán, svájci és norvég tudósokból álló konzorcium jegyez – az Amerikai Geofizikai Szövetség éves közgyűlésén számoltak be.
A konzorcium egy évvel ezelőtt indította a projektet, 2010 végén két mélyfúrást végzett, az egyikkel a Holt-tenger legmélyebb pontjáról vettek mintát. Kétszázharmincöt méteres mélységben apró, kerek kavicsokból álló réteget fedeztek fel, amelyet az ősi partszakasz üledékének tartottak a kutatók.
A mélyfúrás helyéből ítélve a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az üledék lerakódásának idején a tengerfenék csaknem teljesen száraz volt.
A hivatalos kormeghatározás még nem készült el, de a becslések szerint az utolsó jégkorszakot megelőző, úgynevezett Eem interglaciális korban (130 ezer – 110 ezer évvel ezelőtti időszakban) történt, amikor a globális hőmérséklet ugyanolyan, vagy valamivel kissé melegebb volt, mint napjainkban.
„A Holt-tenger körülbelül 120 ezer évvel ezelőtt teljesen kiszáradt az ember bárminemű közreműködése nélkül” – hangsúlyozta Emi Ito, a Minnesotai Egyetem professzora, hozzátéve, hogy az adatok a mai veszélyekre figyelmeztetnek.
Zvi Ben-Avraham, a Tel-Avivi Egyetem professzora azt emelte ki, hogy a mélyfúrások a térség elmúlt kétszázezer éves történéseit mesélik el. „A program révén megismerhetjük, hogy mennyire sújtotta szárazság a régiót, és hogyan tért magához a tó. Fel kell készülnünk a jövőre” – fogalmazott a professzor.
Korábbi kutatások megmutatták, hogy koronként miként változott a tó területe – „karcsúsodott” a melegebb időszakokban, és „terebélyesedett” a jégkorszakok alatt. Legnagyobb kiterjedését 25 ezer éve érte el, amikor a vízszint a mainál 260 méterrel volt magasabb.
Forrás: MTI / hir24.hu
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Újabb madárbiztos kukák a fővárosban
Ismert jelenség, hogy
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
