A teknősbébiket nem sodorja el az ár

Első pillantásra úgy tűnik, hogy az ál-cserepesteknősök frissen kikelt, alig pár centiméteres utódai ki vannak szolgáltatva az Atlanti-óceán erős áramlatainak. A kutatók azonban kiderítették, hogy a kisteknősök napi néhány órás úszással és a Föld mágneses mezeje alapján tájékozódva befolyásolni tudják, merre haladjanak.
Fotó: profimedia
A kikeléskor 4-5 centiméteres teknősök nyomon követése egyelőre meghaladja a kutatók lehetőségeit. Nincs olyan kicsi jeladó, amely az apró teknősökre szerelve el ne süllyesztené őket. Ezért a kutatók az óceáni áramlási modelleket hívták segítségül, hogy meghatározzák, merre haladhatnak a fiatal állatok.
A teknősök viselkedését figyelve egy óceáni áramlási modellben, a kutatók azt tapasztalták, hogy már napi egy órás aktív úszás elegendő ahhoz, hogy a kisteknősök eljussanak az alacsonyabb szélességi fokokon lévő melegebb vizekbe. Minél több időt töltenek úszással, annál hatékonyabb a haladás, és azok a teknősök, amelyek napi három órát úsznak 520 kilométerrel délebbre is kiköthetnek.
Előnyös számukra, ha minél délebbre jutnak, mert az északra sodródás halálos veszélyt jelenthet. A melegebb vízben ugyanis gyorsabban nőnek, így hamarabb kikerülhetnek abból a mérettartományból, amelyben teljesen kiszolgáltatottak a nagyobb ragadozóknak.
Az eredmények azt is bemutatják, hogy a mágneses érzék nagyon értékes a fiatal teknősök számára, még akkor is, ha gyengébb úszásuk miatt nem tudják olyan hatékonyan kihasználni a tájékozódó képességüket, mint a kifejlett állatok.
„A megfigyelések lenyűgözőek” – mondja Rebecca Scott, a Swansea-i Egyetem doktorandusz hallgatója, a Marine Biology szakfolyóiratban publikált cikk vezető szerzője. „Egy ilyen apró állat látszólag jelentéktelen viselkedése is milyen hatékony lehet egy olyan erős óceáni áramlatban, amilyen a Golf-áram.”
Forrás: physorg