A pingvinek merülési ideje
Aki búvárkodott már légzőkészülék nélkül a tengerben, az tudja, hogy a merüléstől kezdve működik egy döntési folyamat, amelynek eredményeként meghatározzuk, mikor emelkedjünk újra a felszínre.
Fotó: Dreamstime
Ki kell számolnunk, milyen mélyre merülhetünk anélkül, hogy bajba kerülnénk a visszaúton. Egy új kutatásból kiderül, hogyan birkóznak meg a pingvinek ezzel a feladattal, hiszen meglehetősen mélyre képesek lemerülni zsákmányukért, a halakért. E közben nyilván nem gondolkodnak azon, hogy eljött-e már az ideje a felszínre úszásnak, hiszen akkor nem tudnának összpontosítani a merülés céljára, azaz az élelemszerzésre. Vajon hogyan döntik el a pingvinek, mikor kell visszafordulniuk a felszín felé?
A kérdés megválaszolásához Kozue Shiomi és munkatársai a Tokiói Egyetemről a császárpingvinek merüléseit kezdték tanulmányozni. A The Journal of Experimental Biology szakfolyóiratban közzétett cikkükből kiderül, hogy nem annyira az időzítésről szól a dolog, mint inkább arról, mennyi energiát használnak fel a madarak a szárnycsapásaikhoz a zsákmány víz alatti üldözése közben.
Shiomi és csoportja két fő merülési környezetben tanulmányozta a pingvineket: nyílt vízen, és amikor egy jégben lévő léken át merültek le és ugyanott jöttek fel a felszínre. A kutatók mindkét esetben mérték, hogy mennyi időt töltenek a madarak a víz alatti zsákmányszerzéssel.
A nyílt vízi merüléskor tanulmányozott tíz madár, 15 978 merülés folyamán, átlagosan 5,7 percet töltött víz alatt. Három madarat figyeltek meg, akik a jégen lévő léken át indult halászni. Ezek az állatok a 495 merülés alkalmával, átlagosan sokkal több időt töltöttek a víz alatt, mint a nyílt vízen búvárkodó társaik. A kutatók arra következtettek, hogy a pingvinek felszínre úszásról meghozott döntését nem az szabja meg, mennyi időt töltöttek a víz alatt. Ekkor kezdtek arra gyanakodni, hogy a felhasznált energia lehet a meghatározó tényező.
A kutatók elkezdték számolni, hányszor csapkodnak a pingvinek a szárnyukkal, hogy előrehajtsák magukat, miközben a halakat üldözik. Kiderült, hogy a madarak átlagosan 237 szárnycsapást tesznek meg a felmerülés előtt, függetlenül attól, hogy a nyílt vízen vagy léken át indulva halásznak. Ebből elég egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a pingvinek víz alatti merülésének időtartamát a szárnycsapkodásra fordított energia határozza meg, és nem valami előre megszabott időkorlát. Az viszont továbbra is rejtély, hogyan számolják ki és tartják számon a pingvinek, hogy hány szárnycsapásnyit tölthetnek még víz alatt.
Forrás: physorg
A legtöbb hal hidegebb vízbe költözik
Egy új kutatásból kiderült, hogy az óceánok halai a klímaváltozásra adott válaszként közelebb költöznek a hidegebb, sarkvidéki, illetve mélyebb vizekhez.
Fotózzunk természetkárosítás nélkül!
Örvendetes módon a természetfotózás mára sokak hobbija lett, ám ezzel a problémák is megszaporodtak.
Biztonságos szex a világ legveszélyesebb pókjával
A Sydney-tölcsérhálóspókot tartják a világ legveszélyesebb pókfajának, a faj párzási rítusát most sikerült először részleteiben megfigyelni.
Az ormányosbogárfélék is lehetnek beporzók
Az ormányosbogárfélékre általában csak kártevőként gondolunk, egy új kutatás azonban jótékony szerepükre is rámutat.
Egyszerű tollruhás rovarvadász
A nagyobb városi parkokban, kertes házak között április második felétől gyakran hallani a szürke légykapók (Muscicapa striata) kapcsolattartó „cit-cit” hangját. Érdemes a lombkorona felső részében megkeresni a hang gazdáját.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
