Egy nádiposzáta repülési rekordja
Az MME Madárgyűrűzési Központ 2012. január 5-én kapott hírt az olasz partnerszervezettől egy rekorder madárról.
Fotó: Máté Bence
2011. október 2-án, reggel 9 órakor az MME Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomásán jelölt 13,5 grammos cserregő nádiposzátát fogtak vissza október 4-én reggel 6 órakor az észak-olaszországi Erba város határában, a gyűrűzés helyétől 625 km-re, 11,1 grammal.
Mivel a nádiposzáták főleg éjszaka repülnek, azért is nagy teljesítmény, mert ezt a távolságot két éjszaka alatt tette meg. Az 1908 óta gyűjtött adatok alapján a most befogott cserregő nádiposzáta a leggyorsabb.
Bank László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) baranyai csoportjának irodavezetője az MTI-nek elmondta, hogy nemrég kaptak hírt arról, hogy a még 2010. augusztus elején a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül augusztus 27-én ellenőriztek egy példányt Spanyolországban. A madarat a Földközi-tenger partvidékén fogták be, mindössze 20 nappal a gyűrűzést követően. A légvonalban számított távolság a két hely között 1676 kilométer. A Sumonyban megjelölt cserregő nádiposzáták közül ez volt a harmadik példány, amely Spanyolországban került kézre.
A természetvédelmi szakember szerint a Kárpát-medencei nádiposzáták két útvonalat használnak vonulásuk során. Egy részük a Földközi-tengert keleti irányban megkerülve a Boszporuszon keresztül éri el Ázsiát, majd a közel-keleti partvidéken haladva a Nílus deltájánál ér Afrikába. Másik részük a tengert nyugati irányban kerüli meg, és a Gibraltári-szoroson átrepülve hagyja el Európát.
A természetvédelmi egyesület irodavezetőjének tájékoztatása szerint a Spanyolországban gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül eddig két példányt fogtak be Sumonyban. Mindkét madarat annak a helynek a közelében jelölték meg, ahol a fent említett nádiposzáta megkerült.
MTI/ had/ krp/ MME
Elaltatták Freyát, a rozmárt
Az Oslónál időző nőstény rozmár híre az utóbbi időkben a világsajtót is bejárta.
Túl sok éhes békaszáj
Ha túlnépesedik az élőhelye, ez a varangy a saját fajtársát is hajlamos felfalni.
Az egyik vonuló, a másik állandóan hazánkban él
Ősztől a tavasz kezdetéig az utakat szegélyező fákon gyakran, csücsülnek egerészölyvek (Buteo buteo), éppen a prédájukat figyelik leshelyükről. Sokan sasnak vélik, holott az egyik leggyakoribb ragadozó madarunk.
Amazónia hangjai vallanak az erdők egészségéről
Az erdőkben hallható hangok, műholdas és légi mérések együttesen mutatják meg, milyen állapotban van az adott erdőterület.
Új orchideafajt fedeztek fel Tanzániában
Az egészen apró virága hófehér, kissé üvegszerűen csillogó és áttetsző, minimális zöld mintát visel, a növény pedig fákon élő, epifiton faj.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
