Virágzik – de nem a repce!
A napokban több helyen olvashattuk, miszerint a „januári tavasz” olyannyira megbolondította a természetet, hogy Zalában virágba borultak a repceföldek.
Fotó: dreamstime
A gyanútlan szemlélő valóban láthatja a térségben, a napban fürdőző, gyönyörű sárga virágtengert.
A Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Szolgálatának igazgatója is hallott az állítólagos jelenségről, ám kételkedve fogadta a hírt. „A repcenövényeket a mostani, vegetatív állapotukból a néhány napig tartó enyhe idő nemigen zökkenti ki. Ennél sokkal több kell ahhoz, hogy beinduljon bennük a reproduktív élettani fázis” – tájékoztatott Szabó Béla. Szerinte egészen másról lehet szó, de mielőtt állást foglalt volna, gyomszakértő kollégáját, Novák Róbertet megkérte, hogy a helyszínen személyesen vizsgálódjon.
A mediterrán eredetű repcének (Brassica napus) őszi és tavaszi vetésű változata is van. Nálunk inkább az őszit termesztik, amelyet nyár végén vetnek, majd az áttelelt növények áprilistól virágoznak.
Ha a hírek igaznak bizonyulnak, akkor a mezőgazdasági termelők óriási károkra számíthatnak, hiszen a január közepére előre jelzett fagyok vélhetően kipusztítanák a virágzó repcetáblákat.
A zalai földeket azonban nem a repce borította sárga virágtakaróval, hanem annak legelterjedtebb gyomnövénye, a vadkáposzta (Brassica campestris). „Ez a növény közeli rokona a repcének. Védekezni ellene, nagyon nehéz, mert ugyanazokra a növényvédő szerekre érzékeny, ezért kémiai módszerekkel nem lehet irtani. Hasonló a repcéhez, de korábban virágzik, tehát nem meglepő, hogy az enyhe időjárás előcsalogatta a virágokat. Az ilyen tömeges vadkáposzta-virágzás azonban, valóban ritka jelenség” – tudtuk meg az igazgatótól.
A jelenség tehát, kevésbé különleges, mint az a hírekből kiderült, ám kétségkívül igen látványos. Sőt, talán még némi hasznot is hajt: ha a repcenövények a hét végére jósolt fagyoktól nem károsodnak, akkor szép nyár elé nézhetnek. A hideg ugyanis remélhetően eltünteti a földekről a vetélytársat, az időnek előtte virágba borult vadkáposztát.
Írta: Horváth Árpád