Nem öl tovább a csatorna!

Fotó: Bíró Dávid/ delmagyar.hu

Az elmúlt év decemberében olasz vadászok megdöbbentő felfedezést tettek Békés megyében: egy csaknem három kilométer hosszú, fekete fóliával bélelt öntözőcsatornát találtak, amely alján elhullott, vízbe fulladt állatok teteme hevert. Köztük őzek, vaddisznók, rókák, sőt egy vizsla is volt a három méter mély árok alján, a láthatóan poshadt vízben. Az elkészített felvétel fölkerült a legnagyobb közösségi videómegosztó portálra. Ennek linkjét egyik olvasónk elküldte, úgyhogy a megrázó felvételről Facebook-oldalunkon 2010 decemberében tudósítottunk.

Vizsgálódásaink során kiderült, a gyilkosnak bizonyult létesítmény a Dónáti öntözőfürt rekonstrukciója keretében épült. A csaknem 659 ezer euró (193 millió forint) európai uniós támogatás mellett létrejött csatornaberuházás fontos része a Szentes és Környéke Vízgazdálkodási Társulat évek óta folyó fejlesztésének. Amint a társulat honlapján olvasható, ennek az alacsonyan fekvő, kötött talajú vidéknek a mezőgazdasági hasznosítása gyakorlatilag lehetetlen a belvíz elleni védekezés megoldása nélkül. A Fábiánsebestyén és Szentes között elkészült csatorna részben a terület belvízelvezetését, részben a környező szántóföldek öntözését teszi lehetővé.

A fóliával bélelt árokban azonban, már napokkal az elkészülte után, a vadban gazdag vidék állatai sorra pusztultak el. A csatorna ugyanis egyfelől keresztezi a vadak vándorlási útvonalát, másrészt az aszályos időszakban, ivóvíz után kutató állatok számára halálos csapdaként működik. A csatornán átvágni szándékozó vagy inni érkező állatok a meredek rézsűn a mélybe csúsznak, és a sima műanyag fólián képtelenek újra a felszínre jutni, a téli hónapokban a fagypont körüli vízben pedig még a nagytestű vadállatok is hamar kihűlnek.
A tarthatatlan helyzetről a Délmagyar című helyi lap már 2010 áprilisában beszámolt. Az újság munkatársának számítása szerint az átadás óta addig eltelt néhány hónap alatt 48 vadállat – őz, mezei nyúl, róka, borz, görény, menyét stb. – vált a csapda áldozatává.

Azóta fölmerült a kérdés, vajon volt-e tudomásuk az illetékes hatóságoknak erről a megdöbbentő, és két éve megoldatlan problémáról? Egyáltalán szabályos-e egy ilyen veszélyes csatorna megépítése a vadállatok által benépesített területen? Tesznek-e lépéseket annak érdekében, hogy véget vessenek a természetkárosításnak? Az ng.24.hu 2011. december 19-én eljuttatta az üggyel kapcsolatos kérdéseit az Alsó–Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségre (ATI–KTVF).

Megkeresésünkre az illetékes hatóság a napokban hivatalos levélben válaszolt, amelyben azt is közölték, hogy a kérdéseink nyomán milyen intézkedéseket tettek.

A felügyelőség igazgatója, Némethy Tímea által jegyzett levélből kiderül, hogy a hatósághoz benyújtott tervek a jogszabályoknak megfelelőek voltak, és mivel azok nem tartalmazták a felhasználandó fólia pontos típusát, fajtáját, ezért „előzetesen nem lehetett látni a sajnálatosan kialakult helyzetet”.

Maga a fóliaburkolatú csatorna a magyar és az uniós szabályozásnak megfelel, ám ez „nem mentesít más ágazati jogszabályok betartása alól. Ilyen általános jogi előírás az állatok kínzásának vagy a védett fajok elpusztításának tilalma, amelynek meg kell felelni a hatóságok külön előírása nélkül is” – olvasható a felügyelőség válaszában.

Adódik a kérdés, hogy vajon a megvalósult csatorna megfelel-e az előzetesen benyújtott terveknek. Ezzel kapcsolatban a felügyelőség vezetője közölte: „A felügyelőségünk által engedélyezett tervdokumentáció szerint a szóban forgó öntözőcsatorna rézsűhossza 1,81 méter, de a helyszíni ellenőrzésen a csatorna több pontján mérésekkel megállapítottuk, hogy a tényleges rézsűhossz eltér az engedélyezettől, ezért a felügyelőség a hatáskörébe tartozó intézkedéseket megteszi”.

Az ATI–KTVF további lépéseket tett a természetkárosítás elhárítása érdekében. A közelmúltban helyszíni ellenőrzést tartott, ahol feltették a kérdést az üzemeltetőnek, hogy milyen módon kívánja megszüntetni a további vadpusztulást. „A nyilatkozatban vállalta, hogy 3 soros villanypásztorral veszi körül a csatornaszakaszt, így sem a kis-, sem a nagytestű vadfajok nem tudják megközelíteni a csatornát. Továbbá vaditatót helyeznek el a környéken, ezzel biztosítják a víznyerő helyet az állatoknak. Felügyelőségünk közbenjárásával ezek a védelmi rendszerek az ellenőrzést követő napon megvalósultak.

Azóta telefonon tájékoztattak minket, hogy további erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a további vadpusztulást megakadályozzák: napi járőrszolgálatot szerveztek a helyszínre, illetve eltávolították a vizet a csatornából.”

Úgy tűnik tehát, hogy két hosszú esztendő után nem gyilkol tovább a Dónáti öntözőfürt „halálcsatornája”. Nem tudjuk, hogy ez idő alatt mekkora kárt okozott a vadállományban, és arra vonatkozóan sincsenek adataink, hogy Magyarországon és az Európai Unióban találhatóak-e még, ehhez hasonló technológiával készült árkok. A probléma itt megoldódott, ám a környékbeliek beszámolói szerint a fóliával bélelt csatornát és a környéket messzire elkerülik a vadállatok, a korábban nyüzsgő vadvilág szegényesebb lett a tájon.

Írta: Horváth Árpád