A hosszúszárnyú bálnák dalai

Fotó: Flip Nicklin

A bálnák dalairól a 2006-os párzási idényben készítettek felvételeket Nyugat-Ausztrália és Madagaszkár partjainál. Az elemzést a Marine Mammal Science szaklap 2012 januári számában tették közzé.
„A madagaszkári és nyugat-ausztráliai dalokban csak egy közös téma jelent meg, a többi más volt  – mondta Anita Murray, a tanulmány vezető szerzője, aki jelenleg a doktori disszertációját írja a Queenslandi Egyetemen. – Az eltérés oka egyelőre rejtély. Talán egy másik óceánból való éneklő bálnák hatása lehet, ami azt jelentené, hogy az egyedek olykor átjárnak a másik óceánba – ez csak a déli féltekén lehetséges.”
Az eredmények új információkkal szolgálhatnak a bálnák kultúrájáról is. A hosszúszárnyú bálnáknál általában a hímek énekelnek. A dalok emelkedő és ereszkedő jajongásokból, nyögésekből és visításokból állnak, amelyek fél óráig is eltartó, ismétlődő ciklusokba rendeződnek.

A kutatók úgy vélik, a hosszúszárnyú bálnák különböző populációinak egyedei olyankor adhatják át dalaikat, amikor egyazon területen táplálkoznak, vagy vándorlás közben keresztezik egymás útját.
Salvatore Cerchio, a Wildlife Conservation Society természetvédelmi aktivistája, a cikk egyik társszerzője szerint további, több párzási időszakra kiterjedő kutatások szükségesek. „A dalok folyamatos megfigyelése értékes adatokkal szolgálhat arról, hogyan adják át a bálnák a énekeiket, és hogyan védhetők meg a jövőben a kulturális információcsere eme csatornája” – mondta a szakember.

Forrás: WashingtonPost