Az utánzás eddig ismeretlen formája

Fotó: Godehard Kopp

Nemrégiben, a tudomány számára is ismeretlen utánzási formára bukkantak egy polipfaj és egy, a félénkségéről ismert halacska megdöbbentő viszonyában. Az eset különcsége abban áll, hogy az aprócska Harlequin-állkapocshal (Salix histrio) az akár 60 centiméteresre megnövő, kiváló utánzónak bizonyuló Thaumoctopus mimicus polipfajt „kopírozza” – mellesleg e polipfajt is mindösszesen 14 éve ismerte meg a világ.

A németországi Göttingeni Egyetem kutatói számoltak be a korallzátonyok életével foglalkozó Coral Reefs szaklapban, hogy az indonéziai, a vulkanikus eredet miatt feketés árnyalatokban sötétlő aljzatú Lembeh-szorosban Godehard Kopp 2011 júliusában megfigyelte a nevezett halat, és felvételt készített róla, amint perceken át a polip egyik karjával együtt mozog, ráadásul annak színét s mintázatát is utánozva simult bele a környezetébe.

A San Francisco-i Tudományos Akadémia segédkurátoraként tevékenykedő Luiz Rocha magyarázata szerint „ez a legelső ismert bizonyítéka egyrészt annak, hogy egy utánzással védekező állatot utánoz egy másik”. Másrészt meg egyáltalán ez az első megfigyelt eset, hogy egy állkapocshal utánzásra adta a fejét (jobban mondva a testét). A Délkelet-Ázsiai trópusi tengerekben élő utánzó polipfajról tudóskörökben már tudták, hogy mintegy 15 állatfajt, még tengeri kígyót is képes utánozni, dehogy egy halfaj meg őt utánozza, ez még a sokat látott szakembereket is meglepte.

Az állkapocshalakat általában üregi életre berendezkedőknek tartják, a Japántól Ausztráliáig honos Harlequin-állkapocshal is jobbára ilyesféle búvóhelyeinek közvetlen közelében kapható lencsevégre.

Érdekes viszont, hogy mivel az utánzó polip kizárólag az indo-maláj térségben él, az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a lefilmezett utánzási képesség nem általánosan bevett, mindennapos szokása a halacskának. Inkább csupán egy-egy adódó pillanatban, a megszerezhető előnyért való alkalmazkodásának a megnyilvánulása.

Mindenesetre a szerencsének köszönhetően elkészült videofelvétel tanúsága szerint az kétségtelen tény, hogy a halacska képes a polip karjának mintázatát utánozni –így kereshet magának, alkalmanként nagyobb biztonságban, táplálékot.

Rossz hír viszont e halacska jövőjét illetően, hogy a Délkelet-Ázsiai ún. Korall Háromszögként ismert terület rohamtempójú csökkenést mutat, amiért – Rocha szerint-„nagymértékben az emberi tevékenység tehető felelőssé” és a feledés homályába veszhet e különös kapcsolat „még azelőtt, hogy megismernénk őket”.

Írta: Csibrányi Zoltán