NG-portré: Radisics Milán

A fotográfus az egykori Jugoszláviában született, de immár több mint két évtizede Magyarországon él. 2006 óta a legjelentősebb magyarországi természetfotós szakmai szervezet, a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége elnöke. Számos természetfotós szakmai díj birtokosa, többek között 2006-ban győztese volt a National Geographic nemzetközi fotópályázatának, ahol a 40 000 pályaműves mezőnyben megnyerte a Natural World kategóriát. A National Geographic magyar, szerb és orosz nemzeti kiadásában is számos cikke olvasható a fotóival, és 2007-ben a National Geographic gondozásában jelent meg a Magyar szürke című fotóalbuma.

A dolgos hétköznapokon egy reklámügynökség kreatív igazgatója, közben pedig a közösségi média vezető magyarországi szakmai portáljának alapító-főszerkesztője. A szabadidejében azonban „zöldbe öltözik”, és a vad természetben keresi a megörökítésre váró pillanatokat. Ez a kettősség, az öltönyös-nyakkendős menedzser és a szafari-ruhás természetbúvár kettőssége az egész életére jellemző. Egyik szeme szürke, a másik zöld. A Vajdaságban született, a Kelet és a Nyugat, Észak és Dél határán. Családjában egyaránt ápolták a pravoszláv és a katolikus hagyományokat. Édesapja szerb, édesanyja magyar. Magyarul beszél, de szerbül álmodik. Bal kézzel ír, de a jobb mutatóujjával nyomja az exponálógombot. Mindez pedig egyszerre tanít határozott kiállásra és toleranciára – sarkos fegyelmezettségre és mély érzékenységre.

E kettős attitűdből eredő különleges érzékenység érhető tetten Milán fotóin is. A magazin 2012. márciusi számában megjelent, Fénnyel festett kövek című cikke rendhagyó geológiaóra, azok számára, akik szeretnek rácsodálkozni a bennünket körülvevő valóság lenyűgöző szépségére. Azokat a földtani kuriózumokat mutatja meg nekünk, amelyekről lehet, hogy hallottunk már, talán a saját szemünkkel láttuk is, de Milán szeme és optikája kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk, milyen gyönyörűek is valójában.

„Én nem a köveket akartam fotózni: a történetüket szerettem volna elmesélni! Te tudtad, hogy a somoskői bazaltból készültek Budapest macskaköves utcaburkolatai? Tudtad, hogy a diósdi kőbánya mészkövéből épült újjá az ostromban szétbombázott Halászbástya? Tudtad, miért hívják kőzsáknak a helybéliek a badacsonyi bazaltorgonákat? Ezek a geológiai képződmények nemcsak szépek, nemcsak a formáik különösek, de mindegyiknek gyönyörű a története is. Én ezeket a történeteket szerettem volna elmesélni” – magyarázza Milán, hogy miért választotta ezt a nem mindennapi témát.

Ám a köveknek nemcsak geológiai, de olykor felemelő emberi történetük is van. Piliscsaba mellett áll egy különös képződmény, a Gomba-szikla. „Korábban ez a kőcsoda a sűrű erdő mélyén, nehezen megközelíthető helyen rejtőzködött. Amikor a MOL a Piliscsaba–Százhalombatta gázvezeték építése után megkezdte a környék helyreállítását, akkor a helybélieket képviselő civil szervezetek elérték, hogy a cégóriás épített egy 3,5 kilométeres túraösvényt, a Gomba-szikla védelmére pedig kialakítottak egy teraszt. Ez tehát önmagában egy kis sikertörténet, amit nagyon jó hallani mostanában!” – meséli Milán. „Fénnyel elbeszélni, fényképezőgéppel megfesteni a történeteket. A világ gyönyörű, de nem mindenki látja, nem mindenki veszi észre a szépségeit. A mesélés, a történetek – engem ez hoz lázba!”

Írta: Horváth Árpád

Kattintsa végig Radisics Milán képeiből összeállított galériánkat!