Gyakrabban ízlelhetjük az őshonos gyümölcsöket!

Hosszú szárú, késői érésű, aromás gyümölcs a szomolyai fekete cseresznye.
Fotó: dmkert.hu

A minisztérium közleménye szerint ahhoz, hogy a tájfajtákat forgalmazni lehessen, a növényeket fel kell venni a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) által vezetett Nemzeti Fajtajegyzékbe. Ehhez, az új jogszabály értelmében elegendő a termelő, vagy a forgalmazó által benyújtott egyszerűsített leírás a más fajtáknál kötelező hivatalos leírással szemben. Fontos, hogy a termelők betartsák a gyümölcsfajták szaporításakor a növényegészségügyi előírásokat – áll a közleményben.

A tájékoztatás szerint az olyan régi őshonos tájfajták, mint például a szomolyai fekete cseresznye, a gönc vidéki sárgabarack vagy a szentesi rózsavirágú naspolya jellegzetes íze mellett évszázadok során tökéletesen alkalmazkodott a környezethez, ellenállóbbak, és általában nem igényelnek vegyszeres kezelést sem.

Az agrártárca 1998-ban hozta létre Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét. A jelenleg 300 tételes gyűjtemény 54 gyümölcs tájfajta szakmai-történeti leírását tartalmazza. A gyümölcsök regionális megoszlása alapján a hagyományos tájjellegű gyümölcsfajtában leggazdagabb három régió a Dél-Alföld, Közép-Magyarország, és az Észak-Alföld. A tájfajták közül a gönci barack uniós oltalmat szerzett, a szentendre-szigeti szamóca pedig elnyerte a HÍR (Hagyományos Ízek Régiók) védjegyet.

A zöldség tájfajták termeszthetőségére és forgalmazhatóságára vonatkozó jogszabály 2011. július 14-én lépett életbe. A gyümölcs tájfajtákról szóló rendeletet tavaly szeptemberben készítette el a tárca, amit jóváhagyásra el kellett küldeni az Európai Uniónak, ezért a jogszabály csak most jelenhet meg.

Forrás: MTI/ gry / gkv