Imádkozósáska – a 2012-es év rovara

Az imádkozósáska Magyarország egyik legnagyobb rovara. A nőstény 6–7 cm hosszú, zömökebb, a mozgékonyabb hím karcsúbb, 4–5 cm hosszú

Hogy miért éppen őrá? Az Év rovara számos szempontnak kell, hogy megfeleljen. Például legyen szabad szemmel is jól felismerhető, jellegzetes külsejű, legyen közismert a szakemberek és a laikusok körében is, legyen ismert az életmódja, kapcsolódjanak hozzá kulturális elemek, és lehetőleg szerepeljen az iskolai tananyagban. E szempontoknak az imádkozósáska nagyon is megfelel.

Az imádkozósáska általában zöld színű, de ha a nyár vége és az ősz nagyon meleg és száraz, felveszi a növényzet fakó, barna színeit

Nevével ellentétben rovarunk nem tartozik a sáskák közé, sőt még nem is rokona azoknak. Nincsenek vaskos hátulsó combjai, amelyekkel ugrálna, nem növényevő, hanem ragadozó, és persze ciripelni sem tud. Ha már a rokonságát keressük, leginkább a csótányokhoz áll közel. A fogólábúak (Mantoptera) rendjébe tartozik. E csoport nagyjából 2000 fajának többsége a trópusokon él. Közép-Európában egyedül a mi imádkozósáskánk honos, de Dél-Európában is csupán egy-két további fogólábúfajt találunk.

Az imádkozósáska nagy összetett szemén apró sötét folt látható, amely pupillára emlékeztet

Rovarunkat nem véletlenül hívják imádkozósáskának, vagy néha ájtatos manónak. Elülső végtagjain ugyanis a lábszárt és a lábfejet a combhoz szorítva úgy tartja, mintha imádkozna. A lomha járású és röptű állat ártatlan külseje félelmetes ragadozót takar: ha egy rovar téved a közelébe, tövises fogólábait bicskaszerűen előrevágva elkapja áldozatát, mégpedig olyan sebességgel, hogy azt az emberi szem nem is érzékeli. Ilyenkor csak azt látjuk, hogy az egyik másodpercben mozdulatlan imádkozósáska a következő pillanatban már a fogólábai között tartott zsákmányát fogyasztja. A vadászatban hatalmas, félgömbszerű szemei és remek látása is segíti. Az egyetlen rovar hazánkban, amely úgy el tudja fordítani a fejét, hogy képes hátranézni a válla felett!

Az imádkozósáskák hírhedtek arról, hogy a nőstényeik a párzás során elfogyasztják a hímeket. Ilyesmire néha valóban sor kerül, de azért az esetek nagy részében a hím élve megússza a légyottot, főleg, ha elég ügyes, és ha a nőstény jóllakott. Ha pedig áldozatul esik, testének tápanyagait a nőstény jól hasznosítja, ugyanis a potrohmirigyeiben termelt elég sok váladékból a levegőn megszilárduló habot készít, és ebbe helyezi a petéit. A kövek oldalára, kórókra erősített petetokból tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyek már a szüleikre hasonlítanak, de szárnyuk és ivarszerveik még nincsenek.

A fogólábúak szinte „emberi” tekintete, könyörtelenül precíz zsákmányszerzése és bizarr megjelenése sok kultúrát megihletett. Szerepelnek rémfilmekben, rajzfilmekben, elneveznek róluk kerti szerszámokat és számítógépes programokat. Nyugaton a vallással kapcsolatos hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk, Kelet-Ázsiában pedig a bátorság és a kegyetlenség szimbólumai. A kung-fu harcművészet egyik stílusa a Tang Lang Kvan nevet viseli, melynek jelentése: „az imádkozósáska ökle”.

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum)
Fényképezte: Szlovik Márton (Magyar Rovartani Társaság)