Újabb felfedezés a brit partoknál

Fotó: Simon Parker

Elsőre azt hitték, valamiféle mediterrán faj lehet, amely valamilyen módon a brit partok közelébe jutott. Mostanra azonban kiderült, hogy a tudomány számára eddig ismeretlen fajról van szó.
A Nemzeti Tengerkutatási program keretében a Tengervédelmi Társasággal (MCS) együtt, ahol önkéntes alapon tevékenykednek olyan búvárok is, akik magukénak érzik Nagy-Britannia és Írország vizeinek minél pontosabb s egyszersmind alapos feltérképezését, az ott fellelhető fajok és a fajgazdagság megismerését, az esetlegesen gondokkal küzdő és vagy védelmet igénylő területek és fajok felkutatását, különösképp az olyan területekre fókuszálva, ahonnét eddig kevéske adat ismert.

A Keleti partoknál végzett, hónapokon át tartó önkéntes búvármunka vezetői Rob Spray és munkatársa Dawn Watson voltak. Fáradságos munkájuk folytán mára, több mint 250 fajt (így például moszatokat, dekoratív lila színű tengeri meztelen csigát, élénk narancssárga tengeri rózsát) rögzítettek a lenyűgöző tengeraljzattal bíró területen.

A norfolki mészkőzátony egyébként Európában a leghosszabbnak számít, és e területet az új fajok ismeretében a Vörös-tenger élővilágához hasonlatos. Közülük ugyanis, nem egy faj általában sokkal melegebb vizekben él, így már maga az is érdekes, hogy egyáltalán ezek miként élik meg az itteni telet. Még 3 olyan fajt is feljegyeztek, melyet a kelet-angliai tengerparton eleddig sohasem. Ilyen a leopárdgéb nevű halacska és az úgynevezett eper szellőrózsa.

Lehet mondani, ráadás meglepetésként bukkantak az Egyesült Királyság keleti partjainál, az Északi-tengerben 2011 nyarán az új, lilában pompázó, hivatalos névvel még ma sem rendelkező Hymedesmia szivacsfajra. A megtalálása kapcsán Sprayék elmondták, mint minden más esetében, számukra is rendkívüli érzés volt rábukkanni egy új fajra. A 300 millió esztendeje rejtőző terület egyébként, viszonylag érintetlen víz alatti tájéknak mondható.
A partoktól nem messze, Sheringham közelében, a tengernek mintegy 8 méteres mélységében fellelt, a vízben úszó parányi bomladozó részecskékkel táplálkozó szivacs különlegessége egyfelől a színe, hiszen a szivacsok legtöbbje közismerten sárgás, narancssárgás színezetű. Ám más is van! Az Észak-Írországi Nemzeti Múzeum tengerbiológus szivacsszakértője, Claire Goodwin azt mondja, a különben több száz sziklára el-, avagy átterjedt lila szivacs – melyet mindmáig vizsgál – önnön növekedése során képes felvenni bárminek az alakját. Mondhatni, akármihez hozzáigazodva növekszik. Azóta természetesen a mintavétel is megtörtént, így teljesen bizonyos, egy korábban ismeretlen, egyedülálló, nem mellesleg pompázatos fajjal bővült a világtengerek szivacsainak listája.
Spray és Watson bíznak benne, hogy a továbbiakban is folytatódhatnak a felmérések, a tervek szerint 2012 májusától. Továbbá bizakodnak, hogy a zátonynak legalább egy részét védett rezervátummá nyilvánítják, ahol aztán tilos lesz ipari tevékenységet folytatni, no és persze halászni sem lehetne majd ott. Döntés erről, várhatóan az idén születhet.

Írta: Csibányi Zoltán