Fürgébb a fürge gyíknál

Az arra járók, egy romantikus légyott, vagy épp kutyasétáltatás közben, ámulva figyelik az alig 10-17 centiméteres fali gyíkokat, amint fel- majd eltűnnek a kövek között. Van, aki kígyónak van, aki szimplán gyíknak nevezi, s vannak olyanok is akik vadásznak rájuk. Az ifjú gyíkvadászok cselekedete azonban szabálysértés, ugyanis védett hüllőről van szó, természetvédelmi értéke 10 000 forint.

A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Nézni szabad, de zavarni és megfogni nem. Sajnos, az arra járók közül sokan felelőtlen módon dobálják el a cigarettacsikkeket és egyéb, szükségtelen tárgyi eszközöket, ezzel esztétikailag is károsítva a gátoldalt és annak élővilágát.

Magyarországon a fali gyík elterjedéséről nincsenek pontos adatok. Főként a középhegységek köves, száraz oldalain fordul elő, így szolnoki megjelenése, ha nem is egyedi, de mindenképpen figyelemreméltó.

A fali gyík (Podarcis mularis), nappali állat. Fő tápláléka a köveknél fellelhető ízeltlábúak (pókok, rovarok, bogarak). Az első reggeli napsugárra kibújik menedékhelyéről, majd szétterülve a kövön melegíti föl testét. Aktív időszakának hossza hőmérséklet függvénye, általában márciustól októberig tart, a többi hónapban téli álmot alszik, de egyes meleg januári napokon is megjelenhet.

Az első vedlés áprilisban történik, akkor már el is kezdik a hímek elfoglalni a territóriumukat. A vedlés mérettől, kortól és a körülményektől függően napokig eltarthat. Sosem egyszerre, hanem részletekben „vetik le” az elhalt külső hámrétegüket. A vedlés oka legtöbbször a növekedés, kinövik régi bőrüket. A nászruhás hímek territórium harcakor felvillan hasuk pirossága. Miközben egymás farktövét harapják, sokszor gurulnak le a meredek élőhelyükön. A harc a nőstények kegyeiért folyik. Ha éppen nem cstáznak, szívesen napoznak tömegesen is. Volt, hogy hét egyedet is sikerült megfigyelni egymás mellett.

A pár hetes nász után, április, május környékén a nőstények 2-10 apró tojást raknak a sziklák között kibúvó fűcsomók alá. Ezután az utódok kikelését a nap melegére bízzák. A fiatalok augusztus környékén kelnek ki, és megkezdik önálló életüket.

A vizsgált terület Szolnokon a Tisza-híd és a Vízi Rendőrség közötti, 785 méter hosszú és 3-5 méter széles gátoldal. Az első egyedszámlálást 2010 júniusában hat alkalommal, a déli órákban tettem meg. Egy alkalommal, napos időben, nyáron, közel 40 Celsius fokban, a legnagyobb egyedszám 85 volt.

2011 januárjában egy rendkívül magas jeges ár érte el Szolnokot. A fali gyíkok aktív időszakban elfoglalt helyét a víz teljesen ellepte, ezért félő volt, hogy a populáció nagymértékben, vagy teljesen elpusztult. Konkrét adatok nincsenek a telelőhelyükről, elhelyezkedéséről s a telelés módjáról. További kutatást igényel a gyíkok telelőhelyének felmérése, mivel vagy máshol telelnek, mint ahol az aktív időszakban megtalálhatóak, vagy telelés alatt kibírják levegő nélküli hosszú időt a víz alatt. Az utóbbit nehéz elképzelni.

Örömmel jegyeztem le 2012. március 28-án, hogy a fent említett területen ismét 85 egyedet számoltam meg, így a bő egy évvel ezelőtti jeges ár nem tett maradandó kárt a populációban, sőt 2012. április 11-én már kilencvenegyen voltak ezek a barátságos és szeretni való kis lények.

A felmért adatokat a Hortobágyi Nemzeti Park adattára jegyzi. Hosszú távú cél a szolnoki fali gyíkok monitorozása, állományváltozásuk nyomon követése.

Írta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök