A mezőgazdaság nagy ellensége a mezei pocok
Élettere főleg a szántók és a legelők, de akár otthon, a kertben is találkozhatunk velük. Válogatás nélkül megeszik a növények összes részét, szárát, levelét és termését is. A mezőgazdaságban dolgozók „ősellensége”. Ha túlszaporodik, nagy kárt tud okozni.
A szántóföldek, gyümölcsösök apró termetű kártevője a falánk, 8-10 centiméteres mezei pocok (Microtus arvalis).
Föld alatti járatai nem túl mélyre nyúlnak, téli álmot nem alszik, hó alatt is aktív. Fészkelő kamrája körülbelül 50 centiméter mélységben található. Nagyon szapora állat, egy évben akár 9-10-szer is ellik, vemhességi ideje 21 nap, egy almban 4-12 csupasz újszülöttet is találhatunk. Közel háromhetes korukban már önállóak és ivarérettek, 0,5-2 évig élnek.
Ha a tél enyhe, a csapadék kevés és sok a táplálék a raktárakban, vagy épp a szántóföldön a betakarítással nem tudtak végezni, a mezei pockok nagymértékben elszaporodhatnak. Ilyenkor előfordulhat, hogy vándorolni kezdenek, mivel az életterük már nem képes eltartani a nagy számú pocokhadat. A predátoraik számára (ragadozó madarak, emlősök) ilyenkor lehetőség nyílik, több zsákmány szerzésére, így utódaik száma is magasabb. A menyétek, a hermelinek, a rókák, a baglyok, a gémek és az ölyvek is szívesen vadásznak pocokra. A ragadozók zsákmányszerzése és a nagy egyedsűrűség okozta stressz miatt az állomány csökken. Fontos megjegyezni, hogy sosem a ragadozók száma szabja meg a préda állománynagyságát, hanem éppen fordítva. A magas bagoly, ölyv, menyét, gém és egyéb ragadozó egyedszáma egy terület eltartó képességét mutatja meg.
Rachel Carson, 1962 júliusában megjelent, Néma tavasz klasszikus művéből kiderül, hogy bő ötven évvel ezelőtt, az akkori földműves nem válogatott az eszközökben a hatékony irtás érdekében. Az író felhívta a figyelmet a DDT káros hatásaira. Carsonnak köszönhetően alakult ki a környezettudatos gondolkodás és a józan mezőgazdálkodási szemlélet. 2012. január 12-én a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Növény-és Talajvédelmi Igazgatósága által kiadott, mezei pocok gradációról (túlszaporodás) szóló közleményében megjegyzi a természetes védekezés lehetőségét is. „T” alakú fák kihelyezésére biztatja a gazdákat, ami több ragadozó madár vadászatát teszi hatékonyabbá, majd a végén kiemeli a 2012. év madarát, az egerész ölyvet. A vegyszeres védekezésről a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet 5. § (2) bekezdése rendelkezik.
Biológiai védekezés lehet a terület átalakítása, „T” fák kihelyezése mellett, a közeli fákra költőodúk kirakása, így a fészkelő és a táplálkozó hely is biztosított.
A mérgező csalétek (Redentin 75 RB) kihelyezésével is lehet sikeresen védekezni ellenük. A szer azonban a ragadozókra, a vízi szervezetekre veszélyt jelent, ezért csak külön engedéllyel és korlátozott ideig lehet használni. Legjobb védekezés a megelőzés: a járatok megsemmisítésével, talajműveléssel meg lehet akadályozni, hogy letelepedjen egy-egy pocokcsalád. Az elhanyagolt, műveletlen, gazos területeken gyorsan túlszaporodnak. 5/1988 (IV.26.) MÉM rendelet 2. számú mellékletének B pontja szerint a védekezés kötelező. Amennyiben ősszel 100 négyzetméteren 2-3, tél végén 1-2 vagy ezt meghaladó lakott járatot találunk, a védekezés szükségessé válik. Ha a lakott lyukak száma ezt az értéket meghaladja, a védekezést minél előbb kell elvégezni (forrás: Szeőke Kálmán, 2007.).
És hogy mit tartogat a 2012-es év? Az elmúlt, száraz időszak és a kifejezetten hideg téli napok, nem biztos, hogy elegendő volt arra, hogy idén elkerüljük a pocok gradációját. Több Kormányhivatali szervezet is fölhívja a figyelmet a megelőzésre és a biológiai védekezésre.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök