Környezetvédelem – van értelme?

Szerintem egyik sem fedi a lényeget. Mindkettőben van valami, de nem a teljes igazság. A környezetvédelem aggódás, elhivatottság, kötelesség, törődés, lelkesedés, kitartás…. Hivatalosan olyan tevékenységeket jelent, melyek célja a bioszféra (beleértve az embert is!) létének és egészséges fejlődésének megőrzése.
Látjuk, hogy baj van, hogy alig van körülöttünk beépítetlen terület, egyre koszosabb a víz és a levegő, egyre több az allergiás, aztán jön néhány szkeptikus, aki azt mondja: kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy tegyünk ez ellen. Mit számít egy ember igyekezete egy 7 milliárd lakosú Földön? És akkor hajlamosak vagyunk elgondolkodni, hogy nincs-e igazuk…

Bennem is ilyen gondolatok kavarogtak az egyik fenntarthatóságról szóló konferencián. Egész addig azon gondolkodtam, hogy mi értelme előadások sorát hallgatni a klímaváltozásról, a túlnépesedésről, a világ ígéreteiről, ameddig Láng István akadémikus, agrokémikus professzor el nem mondta zárógondolatait. Ő egy hasonlattal élt. Azt kérte, gondoljunk csak bele: Ha bemegyünk egy kórházba, vajon azzal fogadnak-e, hogy úgyis meg fogsz halni, de azért gyere csak be? Nem! Ott próbálnak segíteni, tartani a reményt a legsúlyosabb betegben is. Nem szabad beállni azok közé, akik a reménytelenséget hirdetik. Szerintem nagyon igaza volt! Miért kellene elfogadnunk, hogy tönkretettük a Földet? Amíg tehetünk valamit, addig tegyünk! Próbáljuk megőrizni mindazt, amink még megvan!

Ugyanezen a konferencián mondta Németh Tamás, az MTA főtitkára, hogy ha az ember lát valami szép, érintetlen tájat, akkor megnyugszik, hogy nincs még minden veszve. A baj csak az, hogy ilyen tájakért egyre messzebb kell utaznunk. A gondolattal nagyon egyetértek, de szerintem nem kell olyan messzire menni. Mindenki számára van egy táj, amit szeret, ahova el tud bújni a világ elől. Nekem ez a Balaton-felvidéken a Tihanyi-félsziget. Ha felmegyek a Csúcs-hegyre, és végignézek a Balaton nyugati medencéjén, úgy érzem, mintha a tengerparton ülnék. Csak a természet, a víz és én. Számomra itt kezdődött a környezetvédelem. Itt döntöttem el, hogy nekem fontos ez a táj. Fontos annyira, hogy ne hagyjam veszni, hogy aggódjak érte, hogy tenni akarjak azért, hogy még sokáig olyan legyen, amilyen most. Egy érintetlen kis „sziget”. Egy olyan táj, egy olyan érték, amit nem akarok veszni hagyni, amiért én is tudok tenni valamit.

Írta és fényképezte: Péntek Csilla