Tiszavirágok sodródnak a vízen
Rajzó kérészek (Polingenia longicauda) ezreit látni a Tiszán Szeged és az országhatár között, a napokban.
Egy frissen kikelt kérész szárad egy stégen a Tisza Szeged alatti, az országhatárhoz közeli szakaszán.
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely/ MTI
A csak a Tiszán és mellékfolyóin élő – a vízminőségére igen érzékeny – kérészek tömeges rajzása kezdődött, többnapnyi meleg idő után 2012. június 16-án a folyó legalsó szakaszán.
A 8-12 centiméter hosszú rovarok a Tisza azon szakaszain láthatók, ahol a partfal kötöttebb, agyagos. Ezeken a helyeken lárvái járatokat tudnak fúrni a földbe.
A kérészek násztáncát követő párosodás után a megtermékenyített peték lesüllyednek a mederfenékre, a kikelő lárvák pedig befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a kérészek előbújnak üregükből, és a víz felszínére emelkednek.
A rovarokat már a járatok szájánál békák várják, de lesben állnak a madarak és a ragadozó halak is. Kérészekre vadásznak ilyenkor a folyó partján a sárgarigók, a sirályok, az erdei pinty, a mezei veréb és a barázdabillegető is.
A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek. A kikelő szárnyas egyedek a víz felszínének közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik párjukat, a levegőben párosodnak, a párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut.
A víz felszínét elhalt tiszavirágtetemek lepik el, lassan tovasodródva a folyóval. Mindez néhány óra alatt zajlik.
Forrás: MTI