Csak dekoratív?

Így került a szíriai selyemkóró 1629-ben Észak-Amerikából Dél-Európába, majd 1730-ban feljegyezték jelenlétét Magyarországon is. Évelő növény, magjait a szél repíti az őszi és a téli hónapokban újabb területekre. Előnyben részesíti a homokos talajú tájat, ahol tömeges látható, helyenként több négyzetkilométert is beborít. Az enyhébb teleknek köszönhetően, az elmúlt 50 évben térhódítása robbanásszerű volt. Vonatból kinézve, a Kiskunságon mezőnyi területeket borít a selyemkóró.

80-150 centiméter magas, szőrös szára mérgező tejnedvet tartalmaz, emiatt a legelő állatok nem szeretik Három, négy méter mélyen gyökerezik, a burgonyafélék rokona. Júniusban-augusztusban hozza mutatós virágait. Száraz növényként használják virágkötészetben is. Virágjából anno szörpöt és bort készítettek.

A Duna-Tisza közéről terjedt el minden irányba, a Kárpát-medencében. Elsősorban a homoktalajt kedveli, egyre jobban kiszorítva az őshonos homoki fényigényes növényeket. Sok rovar látogatja a nektárja miatt, habár a száraz meleg időszakban ez a nektár besűrűsödik, és a beleragadt méhek elpusztulnak, összességében azonban a méhészek kedvelt növénye. Pár rovar ugyan fogyasztja levelét, de ez nem számottevő. Mechanikus módon visszaszorítható, de kiirtása időigényes. Az általa okozott kár óriási, miután a természetközeli növénytársulások megújulását akadályozza.

Írta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök