Védett bogárból tujakártevő

Boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila festiva)                    

Fotó: Rahmé Nikola

Ez akkor szenzációnak számított, és hosszú ideig e védett terület volt a faj egyetlen ismert hazai lelőhelye. Idén nyáron azonban a fővárosi bogarászok sorra jelentették Budapest különböző pontjairól, hogy e védett fajra utaló jeleket láttak. Nem kellett sokat várni, és az első bizonyító példány is előkerült.

A díszbogaraknak Magyarországon 119 faját ismerjük, noha sokuk egyáltalán nem ritka, mégis csak az avatott szem találkozhat velük gyakrabban. Zömmel 1 centiméter alatti, fémszínű bogarak, a nagyobb és feltűnő, drágakőként repkedő fajaik a hazai fauna kisebb részét teszik ki. Lárváik lágy és fás szárú növényekben, a kéreg alatt vagy a fatestben, olykor évekig fejlődnek. A bogarak tavasszal és nyáron aktívak, ilyenkor a tápnövényükön, virágokon és farakásokon figyelhetők meg.

A boróka-tarkadíszbogár által megtámadott tuják Budapesten

Fotó: Németh Tamás

A boróka-tarkadíszbogár rokonaival, a további három másik hazai tarkadíszbogár-fajjal együtt május közepén jelenik meg, és nyár végéig aktív. A csillogó ékkőre hasonlító példányokat még a rutinos rovarász is nehezen tudja megfigyelni, hisz a napsütötte borókák csúcsán szeret üldögélni, ha megzavarják, gyorsan elröppen. Hazánktól délre gyakorinak mondható, sok hazai bogárgyűjtő egészen a horvát tengerpartig utazik a faj begyűjtéséért. „Legkönnyebben kora reggel lehet elcsípni a még dermedt állatokat. Ilyenkor a napfényimádó bogarak felmásznak a borókák csúcsi ágaira” – mondja Kotán Attila budapesti bogarász, akinek idéntől elég csak kisétálnia zuglói lakóhelyétől pár utcányit, hogy boróka-tarkadíszbogarat lásson.
A Magyar Rovartani Társaság tagjai elsőként Csepelről jelentették, hogy látni véltek egy ragyogóan zöld díszbogarat, amint elröppen egy keleti életfa (Thuja orientalis) csúcsáról. Pár nappal később pedig az Újpesti Lepkemúzeum környékén került elő az első budapesti bizonyító példány. „Először fémszínű légynek tűnt, ahogy a napsütésben repkedett, de amint megült egy faágon, tudtam, hogy nem mindennapi bogarat látok” – meséli a Társaság tagja, Székely Kálmán.

A boróka-tarkadíszbogár röplyukai                            

Fotó: Rahmé Nikola

Ezután lelkes fővárosi bogarászok sorra járták be Budapest kertvárosi utcáit. Az alapos keresés során számos száradó tuja törzsén fedeztek fel jellemző, lapos-ovális kirepülőnyílásokat, amelyeken át a kifejlett bogár elhagyja tápnövényét. A fertőzöttség némely utcában oly mértékű volt, hogy egész tujasorok száradtak el a bogár kártétele nyomán. A régebbi röplyukak pedig azt bizonyítják, hogy a boróka-tarkadíszbogár már évek óta itt van Budapesten. Az első néhány bizonyító példány a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében került, de minden valószínűség szerint a gyűjteményi példányok száma a jövő évtől ugrásszerűen nőni fog.

Írta: Németh Tamás (Magyar Természettudományi Múzeum)