Viperarekord a Kiskunságban!

Fotó: Orbán Zoltán

A szokatlanul meleg idő miatt a kígyók a korábbi évekhez képest 1-2 héttel hamarabb hozták világra utódaikat, ám úgy tűnik a hőség nem viselte meg az amúgy nagyon érzékeny hüllőket. Az átlagos alomméret, a korábbi évekhez hasonlóan 11 volt, a legtermékenyebb nőstény – a 2008-as tenyészprogramban született – 22 kis viperát hozott világra.

A Rákosi Vipera Napját a program munkatársai immár negyedik éve szervezik meg, minden szeptember első szombatján. Az idén ez pont elsejére esik. Hazai állatkertkeben és vadasparkokban sok információt kaphatunk Magyarország eme rejtőzködő életmódú mérgeskígyójáról. A „viperás” standok a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Budakeszi Vadasparkban, a Tropicariumban, a Nyíregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban, a Kecskeméti Vadaskertben és a győri Xantus János Állatkertben várják a látogatókat. Az érdeklődők megtudhatják, hogy mik azok a könnyen azonosítható morfológiai jegyek, amelyek alapján megkülönböztethetjük a viperákat az ártalmatlan siklóktól, a program munkatársai igyekeznek eloszlatni a mérgeskígyókkal kapcsolatos tévhiteket is. A rákosi vipera sem véletlenül szorul emberi segítségre, miután a múlt században az intenzív mezőgazdaság, élőhelyeinek eltűnése és a szándékos pusztítás a kihalás szélére sodorta, pedig a mérgeskígyók éppen olyan fontos részei a hazai faunának, mint a közkedvelt állatfajok.

Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a „legkiemeltebb” kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1 millió forint. A jelenlegi populációk mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn. A rohamos térvesztés legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása. A gyepek nagy részének mezőgazdasági művelésbe vonása, és a kígyók kereskedelmi célú gyűjtése mellett a szándékos pusztítás is azt eredményezte, hogy a faj a kihalás szélére került. Ezért volt szükség egy komplex természetvédelmi program elindítására, melynek része egy zárttéri tenyészállomány létrehozása is. Az Európai Bizottság LIFE-Nature Alapjából finanszírozott Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri terráriumainak kialakításakor az volt a cél, hogy optimális életkörülményeket biztosítson a viperáknak, kizárva a ragadozókat, ugyanakkor lehetőséget teremtve az egymástól elszigetelt élőhelyekről származó egyedek párosítására.

Egy épp most született rákosi vipera és anyja.

Fotó: Halpern Bálint

A tenyészprogram indulása óta 1392 kígyó született a Rákosivipera-védelmi Központban, ahol jelenleg több mint 700 egyed él természetközeli, de biztonságos körülmények között. Az idei szaporulattal 174 nőstény és 154 hím egyeddel nőtt a hazai állomány. A kis viperák átlagos súlya 2,5 gramm, hosszuk 139 milliméter. A Központban tartott kígyókat egyedileg tartják nyilván, rendszeres bakteriológiai és parazitológiai vizsgálatoknak vetik alá őket. A most született egyedek 10-15-ös csoportokban kerültek a Központ szabadtéri terráriumaiba. A szaporítani kívánt állatokat már ősszel párba állítják, hogy a tavaszi nászidőszakot leendő párjuk mellett kezdhessék. A tenyészpárok minden évben változó összetételűek, kijelölésükkor figyelembe veszik származásukat, korábbi szaporodási sikerüket, illetve a genetikai vizsgálatok eredményeit.

A tenyésztésén kívül a Központban a rejtőzködő életmódú faj életmenetével kapcsolatos, még megválaszolatlan kérdések tisztázására is lehetőség van. A Rákosivipera-védelmi Központ a Kiskunsági Nemzeti Park területén található, technikai  üzemeltetéséért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felel, illetve szakmai felügyeletet a téma szakértőiből álló Rákosi Vipera Védelmi Koordinációs Csoport látja el.

 Forrás: MME

Kapcsolódó cikk: Rákosi viperák önálló élete a Kiskunságban