Virágzott a Duna is!
A „kérészéletű” kifejezést használjuk, ha valaminek a rövid élettartamára utalunk. Pedig a kérészek sok faja évekig fejlődik a folyók, tavak iszapjában, majd összehangolt szaporodási parádéban petéjüket ismét a vízbe rakják és azután elpusztulnak.
A Tiszavirág a legnagyobb termetű és a legismertebb. Júniusi tömegük váratlanul jelenik meg a Tisza vize fölött. „Mayfly” az angol elnevezésük, utalva az erre az időszakra jellemző szaporodási viselkedésükre. A ragadozók, elsősorban fecskék, gyurgyalagok, szitakötők nem tudnak a kiszámíthatatlan jelenséghez alkalmazkodni, és így nem képesek a populációjukból végzetes mennyiségű egyedet zsákmányolni. Nemcsak a Tiszán, hanem a Dunán és más európai folyókon is hasonló kérészrajzás figyelhető meg.
A mintegy 1 centiméter nagyságú, fehérszárnyú Dunavirág minden év augusztusában hatalmas tömegben látható Budapesten is. Az időpont alapján talán „Augustfly” néven kellene jelölni. Ebben az évben talán minden eddiginél nagyobb mennyiségben jelent meg egy-egy estén, augusztus 15 – 25. között a Lágymányosi-híd és a Lánchíd környékén. Másnap észleltük a hidakon a hihetetlen mennyiségben a szél által összesodort kérésztetemeket. A hímekből már csak a sárgás potroh maradt meg.
A nőstényeket hosszú tojócsövükről még ilyenkor is könnyen azonosíthatjuk. 2011-ben augusztus 9-én rajzottak és alkalmunk volt megfigyelni este a víz fölött, a híd lámpáinak fényében nászrepülő csapongó hímeket és hosszú tojócsövű nőstényeket. Rengeteg közülük a hídon sebtében hálót szövő pókok csapdájába esett, ahogy a nyitóképen is látható.
Ha a kivilágított Lánchídon sétálunk, egy kellemes augusztusi estén, kis szerencsével tanúi lehetünk eme látványos kérésztömegnek. Ha másnap reggel is arra járunk, megfigyelhetjük a tetemeket a hídon és a víz felszínén úszó „masszát”, ami a pillérek mögött összegyűlve a sirályok lakomájául szolgál, persze csak egyetlen napra…
Írta és fényképezte:Zeke Tamás, Zeke Gábor, Guba Zsuzsanna
Kapcsolódó cikk: Amikor „virágba borul” a Tisza