Új madárfajra bukkantak Kolumbiában

Fotó: Carlos Esteban Lara

Az antioquiai, vagy bogotai ökörszemnek fordítható, hivatalos néven Thryophilus sernai bemutatása az Amerikai Ornitológusok Egyesületének negyedéves lapjában (The Auk) jelent meg. A munkában részt vetetk: Andrés M. Cuervo (Luisianai Állami Egyetem Biológiai Tudományok Tanszékéréől), Sandra V. Valderrama (Új-Zélandi Waikato Egyetem Biológia Tanszékéről), Diego Calderón-Franco (Birding Kolumbia), Carlos Daniel Cadena (Bogotai Los Andesi Egyetem Biológia Tanszékéről). A tanulmány vezető szerzője a Kolumbiai Nemzeti Egyetem Erdőtudományi Tanszékéről Carlos Esteban Lara, aki az új faj első példányát (holotípus) 2010. február 26-án találta Santa Fé de Antioquia várostól délre cirka 3 kilométerre, El Espinalnál.

A madár élőhelye a Cauca-folyó völgyének északi részén, az Andok vonulatai által körülzárt hegyvidéki, szezonálisan száraz trópusi erdei térség, beleértve a folyó parányi mellékágacskáinak környezetét, ahol az éves átlaghőmérséklet 24 Celsius-fok. Carlos Esteban Lara-tól az ng.24.hu azt is megtudta, „a neotropikus országok területe (Dél- és Közép-Amerikát magába foglaló állatföldrajzi régió) világcsúcstartó a madárfajok bőségét tekintve, s az elmúlt két évtizedben is több őshonos fajt írtak le e tájékon a szakemberek, legtöbbjüket épp Kolumbiában és Peruban”. Mint elmesélte, első körben saját környezetében figyelték meg az új fajt, közben pár fényképet is készítettek, majd morfológiai, morfometriai, genetikai vizsgálatoknak vetették alá, melyek azt mutatják, még a legközelebbi rokonainak tekintett barkós ökörszemtől (Thryophilus rufalbus) s főként a Niceforo-ökörszemtől (Thryophilus nicefori) is jócskán eltér.

Az antioquiai ökörszem hátrészi s faroktollazatának színe és mintázata is más. A barkós ökörszemhez képest szárnyai rövidebbek, de hosszabb a farka. A Thryophilus nembe tartozó többi fajtól halványabb, gyakorlatilag sápadt színezetű. Háti részén fahéjbarna, szárnyvégein, farktollain finom sötét foltokkal, szemöldöke keskeny fehér.
Rokonaitól kisebb termete dacára e földrajzilag elkülönült térben élő faj egyedei másmilyen repertoárral, kisszámú és rövidebb trillázással, jellegzetes véghangú duettekkel zengik be élőhelyüket. A tanulmányban írtak szerint „fuvolaszerűen lágy” énekkel kápráztatja hallgatóságát. Származástanát elemezve úgy tűnik: 1,4–2 millió éve fejlődhet rokonfajaitól elkülönülve.
Egyedeit idáig hat helyszínen találták apróbb száraz erdős és cserjés bozótos foltokban, 250–850 méter magasságban, vízfolyások mentén. 850 méter fölött még nem vizsgálták jelenlétét, ennek valószínűségét kicsire teszik, ugyanakkor van néhány kisebb terület, például a Sinifaná vízmosás és a Tonusco folyó menti száraz erdőség, melyek szolgálhatnak menedékéül. Tápláléka ugrósáska, gyászbogárfélék, díszbogárfélék. Párzási időszakáról egyelőre kevés az ismeret.

Az antioquiai ökörszem élőhelyét  veszélyezteti  a közeljövőben, ezen a területen tervezett átalakítások – fejti ki aggályait Carlos Esteban Lara. Azon túl, hogy a környező vidéken számos üdülő-, pihenőhely is van, a Pescadero–Ituango vízerőmű gátjának építését tervezik. Nem véletlen zárja így gondolatait: „Mihamarabb további ökológiai/biológiai vizsgálatok szükségesek, kiegészítve természetvédelmi intézkedésekkel.” Ha ez megtörténik, lehet még reménye az eleddig nyugalomban, az emberek elől megbújva élő ökörszemfajnak.

Írta: Csibrányi Zoltán