Dunántúli hattyúmustra

A madárvonulással foglalkozók számára a tél viszonylag kevés munkát tartogat, ez inkább a megfigyelés ideje. Ilyenkor különböző récék, ludak tanyáznak tava, nagyobb vízfelületek közelében, és kisebb-nagyobb csapatokban naponta ingáznak táplálkozó helyük és éjszakázó helyük között.

A fagy szorításával szűkül a délebbre áttelepülő bütykös hattyúk élettere is, de a be nem fagyott vizeken ilyenkor szép számmal láthatjuk őket. A legismertebb ilyen telelőhely a Duna-kanyar, de a Bodrogon, a Tiszán vagy a nyugati országrészen, például egy mesterséges víztározón is vitorláznak a zenészeket, festőket is megihlető madarak. A barnás-szürkés tollú, első teles fiatalok általában szüleikkel vonulnak, de a barátságos, az emberek társaságához hozzászokott hatalmas madarak inkább nagyobb csapatokban várják az őket etető embereket. Merthogy a legtöbb helyen – főleg a kisgyerekes családok számára – nem csak látványosságot jelentenek, de szabadidős programot is ad az etetésük. A hattyúkat általában kenyérrel etetik, ez náluk nem okoz emésztési gondot, szemben a kis énekesmadarakkal.

Szinai Péter és Horváth Gábor, a Pullus Alapítvány munkatársai néhány önkéntes társaságában az év utolsó napjaiban is portyára indultak. Szombathelyen és Kőszegen több mint 20 bütykös hattyú lábára sikerült „hagyományos” alumínium gyűrűt, valamint színes lábgyűrűt, és néhány nyakgyűrűt helyezni.
A színes lábgyűrűt a parthoz közelítő madarak lábáról könnyen le lehet olvasni a számokat és betűket tartalmazó kódot, messzebbről pedig távcső segítségével.

Forrás: Veres Hajni / Vagy.hu
Fotó és videó: Konyhás István és Veres Hajni