Egy erkély téli törzsvendégei
Egy szolnoki társasház erkélyét szívesen látogatják a széncinegék és a feketerigók. No, nem önzetlenül!
A madarak élvezik a szélmentes – múlt héten még hómentes – pihenőhelyet és boldogan csipegetnek a vendégváró almából, a pirítatlan napraforgómagból.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei szerint a legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyi közé érdemes apró szemű magvakat, például kölest keverni. Ne keseredjünk el, ha a vásárolt napraforgó nem ép, sőt “szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.
Potenciális téli madáreleség lehet a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, állati zsiradék (a nem sós, főtt szalonna, faggyú, illetve a boltokban vásárolható cinkegolyó). Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.
Ha elkezdtük etetni a madarakat, fontos, hogy ne hagyjuk abba az eleség pótlását a téli időszakban. Gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, és ha nem találnak eleséget a megszokott helyen, nem biztos, hogy új helyre bukkannak. Mínusz tíz Celsius-fok alatti hőmérsékleten a kis testű madarak, ha nappal 5-6 óránként nem tudnak eleget táplálkozni, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.
Forrás: ng.24.hu
Fotók: Bugány János
Kapcsolódó cikk: Téli madáretetés – a szakember tanácsai