Kárókatonák számlálása

Fotó: dreamstime

Monoki Ákos elmondta: a január 14-én elvégzett felmérés célja az érintett területen telelő kárókatonák, más néven kormoránok (Phalacrocorax carbo) egyedszámának és éjszakázóhelyeinek pontos feltérképezése volt. Első ízben sikerült pontos adatokat nyerni a Közép-Tiszán gyülekező kormoránok telelő állományáról. A kárókatonák állományának megismerése azért is fontos, mert e madárfaj halfogyasztása folyamatos konfliktusforrást teremt a természetvédelmi és a haltermelési ágazat szereplői között. A számlálás a halászati hasznosítókkal közösen történt, az eredmények objektívnek és mindkét (ellenérdekű) fél számára elfogadhatónak tekinthetők – mutatott rá a szakember.

A Tisza-tavon a vizsgálat idején nem gyülekeztek kárókatonák, a madarak kihúzódtak a folyóra, ugyanis a halastavak, víztározók és egyéb vizes élőhelyek befagyása után kizárólag itt találnak táplálékot.

A nemzeti park Közép-Tisza – Jászság Természetvédelmi Tájegységébe tartozó Kisköre-Csongrád közötti Tisza-szakasz mentén 8 éjszakázó helyen összesen 2037 kormoránt regisztráltak.

Az igazgatóság működési területére eső összes Tisza-szakaszon végrehajtott számlálás tájegységenként rendkívül szélsőséges földrajzi megoszlást mutat. Míg a Nagykunságból egyetlen példány sem került elő, addig a Nyírség és a beregi térség 175, a Hortobágy pedig egy híján 300 madárral járult hozzá az állományhoz.

A költőállomány – a létszám gyarapodására vonatkozó feltételezésekkel ellentétben – 2007 és 2012 között nagyjából a felére esett vissza – hangsúlyozta a tájegységvezető. Az elmúlt években megkerült gyűrűs példányok azt igazolják, hogy az ősztől tavaszig itt megfigyelhető kormoránok jelentős része északról érkezik hozzánk.

Forrás: MTI