Csak nézni, nem letépni!

NAGYÍTÁS

Utolsó téli hónapunk, a február, nemritkán az első tavaszi hónap is egyben. Gyakorta előfordul, hogy miközben az északi hegyoldalakon még tartja magát a hótakaró, a déli lankákon már nyílnak az első tavaszi vadvirágok. De vigyázat, e szépséges növénykék közül nem egyet szigorúan véd a törvény! Gyönyörködjünk bennük ott, a természetben, hajoljunk le hozzájuk, élvezzük a tavasz illatát, de ne bántsuk őket! Már csak azért se, mert némelyikükből egy csokorra való eszmei értéke egy autó árával vetekszik…

Az illatos „méregzsák”
Dél-dunántúli erdeink kedves tél végi meglepetése az illatos hunyor (Helleborus odorus). Élénkzöld virágaival már februárban üde színt visz a szürke téli erdőbe, de például 2011-ben, egy hirtelen felmelegedés nyomán már január közepén hadat üzent a télnek. Ez az alapvetően balkáni növényfaj nálunk vadon csak a Mecsekben, a Villányi-hegységben és a Dél-Dunántúl még néhány gyertyános-bükkös erdejében fordul elő. Eszmei értéke 5000 forint.

Jégkorszaki emlék
Közkedvelt szobanövényünk, a primula vadon élő rokona a medvetalp, avagy más néven cifra kankalin (Primula auricola). A jégkorszakban még az egész Kárpát-medencében elterjedt volt, mára azonban a hegyvidékekre szorult vissza. Jellemzően alpesi faj, nálunk csak a Bakonyban, a Vértesben és a Keszthelyi-hegységben találkozhatunk egy alfajával (P. auricola subsp. hungarica), és egészen májusig gyönyörködhetünk sárga virágaiban. Eszmei értéke 250 ezer forint.

Végveszélyben az egyhajúvirág
Amilyen furcsa a neve, olyan fordulatos a tudományos története a kora tavaszi vadvirágaink egyik legbájosabbikának, az egyhajúvirágnak (Bulbocodium vernum). A tavaszi kikericsként is ismert virág a nyugati tájakon nagyobbra, keleten kisebbre nő, ezért a botanikusok eredetileg két önálló fajként írták le. A DNS-vizsgálat aztán kiderítette, hogy csupán egyetlen faj két változatáról van szó, ráadásul a legújabb kutatások arra utalnak, hogy még a rendszertani helye sem biztos: inkább a többi kikericcsel egy nemzetségben (Colchicum) lenne a helye. Sajnos sok jel szerint a faj hazánkban kihalóban van, 36 ismert állománya közül harminc fennmaradása bizonytalan. Eszmei értéke 100 ezer forint.

A mediterrán vendég
Hazánknál északabbra sehol sem fordul elő a tarka sáfrány (Crocus reticulatus), ez az alapvetően mediterrán növényfaj. A télutón az első langymeleg szellőre kidugja bimbóját, sokszor még a hófoltok között megjelenik jellegzetes, fehéres-lilás virágja. A Mezőföldön, a Duna-Tisza-közén és Debrecen környékén élnek jelentősebb állományai, a szigorú védelemnek köszönhetően a jövője biztosnak látszik. Eszmei értéke 10 ezer forint.

Fotó: Kalotás Zsolt. Összeállította: Horváth Árpád