Egy vadászat élménye

2012 novemberében a Ceglédi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság területén rendeztek vadászatot fácánra és nyúlra. De nem ám puskával! Sólymok és héják versengtek a prédáért.
Vadászat előtti eligazítás
Váczi József solymásszal és Hiszti nevű galambász héjájával vágtunk neki, a közel nyolc órás vadászatnak.Madara, nevéhez hűen egy beszédes akaratos hölgy. Gazdája könnyedén vitte karján a több mint egy kilós társát, miközben fürkésztük a becserkészhető fácán és nyúl egyedeket.
Hiszti, a galambász héja.
Bevallom, néha elkalandoztam és a héja fenséges küllemét csodáltam, minden apró részletét gondosan megfigyelve. Gyönyörű madár! Éles tekintete folyamatosan meredt az előttünk lévő tájra. Csőre, karma vadászatra termett. Szemíriszének színe korával sötétedik.
Az egész napos menetelés során, pointerek és vizslák kíséretében sok élménnyel gazdagodtunk. Láttunk szépen felújított tanyákat és az idő pusztításától eltűnőfélben lévő romokat, simogattunk legelő szarvasmarhákat, közelünkben szökkentek tova őzek az őszi vetésben.
Nem mindennapi élmény volt látni egy héja, vagy egy sólyom vadászatát, ahogy becserkészi áldozatát. Olykor olyan magasra ment az égbe fel a sólyom, hogy én szabad szemmel nem is láttam, de ő pontosan csapott le a talaj felett repülő áldozatára.
A vadászatunk során az egyik sólyom gondolt egyet és elrepült. Gazdája próbálta visszahívni, bemérni adóvevővel, de hiába volt minden próbálkozása, madarát nem találta. Aggódó tekintet mindent elárult. Szerelem ez, nem vitás! Szerencsére másnap épségben megtalálta kedvencét. Ilyenkor, pár napig a madár is keresi gazdáját, de ha nem találja, önálló életet él, és akkor már szinte lehetetlen rátalálni.
Egy vadász, pointerével és galambász héjájával.
A solymászat, ahogy láttam, komoly és felelősségteljes tevékenység. Ez egy életforma! A madarak mindennapos törődést igényelnek.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám