Feketék és kárognak

Mikor azt mondom, hogy a varjú egy szép madár, mindig furcsán néznek rám ismerőseim.
Részben igazuk is van, ám ha napsütésben közelebbről megnézzük őket, máris előtűnik tollazatuk csillogó fekete színe. Ez a csillogás az interferencia jelenségén alapul, és akkor látható, ha a párhuzamos fénysugarakat a toll nem töri meg, hanem a felületen teljes mértékben visszaverődik.
A világ több pontján is hiedelmek kötődnek hozzájuk. Kínában a rosszindulatot és a gonoszságot testesítik meg a varjak, a walesiek szerint, ha varjú keresztezi utunkat, akkor balszerencsénk lehet, a koreaiak egész napos balszerencsével számolnak, ha látják.
Hazánkban sem igazán kedveltek e hangosan károgó madarak. Ősztől tavaszig hatalmas varjúcsapatok szelik az eget a kora reggeli, vagy a késő délutáni órákban. Jól emlékszem, középiskolás koromban, minden reggel percre pontosan jelent meg a varjúsereg a fejem felett.
A 2001 óta védett vetési varjú (Corvus frugilegus) a verébalakúak rendjébe tartozik, állománya jelenleg nem veszélyeztetett. Mindenevők, ezért lehetnek hasznosak is, mikor rágcsálót fogyasztanak és károsak, mikor a vetést dézsmálják. Fontos megjegyezni, hogy a káros és hasznos jelzők, csak is az ember szemszögéből értelmezhetőek.
2009 a kék vércse és a vetési varjú védelmének az éve volt, mivel a két faj életmódja szorosan összefonódik. A fokozottan védett kék vércse léte komoly veszélybe kerül a vetési varjak telepei eltűnésével, mivel hazánk legkisebb ragadozó madara nem épít fészket, szaporodásához a vetési varjak fészkeit használja.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám