Az angliai aranyeső
Dél-Angliában is sokfelé látni a szúrós sünzanótot (Ulex europaeus), mely ebben a későn jövő tavaszban, igazán felvidítja a túrázót aranysárga virágesőjével.
Az erdők, kerítések, utak mentén, tisztások szélén nő a 2-3 méter magas, örökzöld cserje. Meszes, tápanyagban szegény talajt, napos, meleg, nyirkos helyeket kedvel. Pillangós, 1-2 centiméteres narancsba hajló sárga virágát a szúrós tüskévé módosult hajtás és levél védi az őzek, nyulak rágásától.
A rovaroknak üdítő nektárforrás kora tavasszal. A két centiméteres hüvelytermése nyár végén jelenik meg, benne fekete, fényes magok rejtőznek.
A mag igazi túlélő, csírázóképessége akár harminc év is lehet. Magjából a 20. században a vércsoport meghatározására szolgáló hatóanyagot sikerült izolálni.
A sünzanót a tüzek terjesztője is, mivel a sűrűn zárt állományuk miatt az alsó szárak és levelek részben elszáradnak, így a tűz könnyen terjed tova. A lángok pusztítása után a gyökeréről gyorsan újrahajt.
Észak-Amerikában és Új-Zélandon agresszívan terjedő gyomcserje, ellene hatásos lehet a biológiai védekezés. Két fő fajtaspecifikus kártevője a sünzanót takácsatka (Tetranychus lintearius) és a rekettye vetőmag zsizsik (Exapion ulicis), ezek ugyan a növény pusztulásához nem vezetnek, de csökkentik a terjedését, és annak vitalitását.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám