Sikertörténet a hazai madármentésben
Rudolf, a súlyos mérgezésből felgyógyult parlagi sas az elengedését követően párba állt egy fiatal tollruhás parlagi tojóval. További örömre ad okot, hogy a heveny mérgezés, a kezeléssel járó stressz és a közben elveszített értékes idő ellenére néhány napja már költésbe is kezdett a madárpár!
Fotó: Fatér Imre
2013 februárjában, a Hortobágyi és a Duna-Ipoly Nemzeti Park határában talált, mérgezett parlagi sas a Helicon Life+ programban együttműködő szervezetek gyors segítségével megmenekült a biztos pusztulástól. A Rudolf névre keresztelt madár gyorsan felépült és a mentésben részt vevő helyi vadászok, a Budapesti Állatkert, illetve az annak égisze alatt működő Magyar Madármentők Alapítvány állatorvosai, a Hortobágyi és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai segítségével, március elején szabadon engedték.
Rudolf első szárnycsapásai a márciusi szabadon engedéskor
Fotó: Fatér Imre
A felnőtt korú sas, valószínűleg költött már a korábbi években is, de mivel megtalálásakor nem volt rajta sem gyűrű, sem jeladó, előéletéről nem voltak információk. A márciusi elengedése előtt a szakemberek műholdas jeladóval szerelték fel, vagyis Rudolf lett a világon az első parlagi sas, aki költési viselkedéséről GPS pontosságú adatokat szolgáltat.
A hazánkban, idén tapasztalt szélsőséges, kora tavaszi időjárás következtében több mint egy hónap különbség van az elsőként illetve az utolsóként lekotlott parlagi sas szülők fészekrakása között. Az összeszokott párok, már a téliesre forduló tavasz elején, március közepén megkezdték a tojásrakást. Az újonnan összekerültek közül, többen csak az elmúlt hetekben kezdték a „családalapítást”.
Magyarországon, mintegy 150 pár parlagi sas költ. Ez az állomány az európai uniós populáció kétharmada, így minden egyes sikeres költésnek különös jelentősége van. A kárpát-medencei állomány a szigorú védelemnek köszönhetően az 1980-as évektől fogva folyamatosan, de lassan növekedett. Ez a tendencia, azonban az utóbbi években megtorpanni látszik, ami a ragadozó madarak ellen elkövetett bűncselekményeknek következménye (mérgezés, lelövés, fészekpusztítás). Az illegális mérgezések megfékezésével többek között ezeken a várható arányokon is kíván javítani az MME Európai Unió által támogatott parlagisas-védelmi LIFE+ projektje.
Forrás: MME
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
