Invazív növények irtása

A selyemkóró ugyan jó mézelő, a védett területeken azonban nagyon komoly kárt okoz, gyökere olyan anyagot termel, hogy mellette számos gabona-, és más növényfaj nem képes életben maradni.

Gyomlálással, kaszálással, legeltetéssel, kivágással, és egyes esetekben, körültekintően alkalmazott vegyszerezéssel távolítják el a nem kívánt fajokat. Az ún. invazív fajok ugyanis elfoglalják az őshonos növények élőhelyeit és kiszorítják őket a homokterületekről. Ahol ezek a növények elterjednek, ott a változatos, sokszínű táj helyett egysíkú gyommezők alakulnak ki.

Árvalányhaj

A jellegzetes kiskunsági táj borókával, árvalányhajjal, naprózsával, és az egész világon csak itt előforduló tartós szegfűvel, hazánk pótolhatatlan természeti értéke. Hogy mindezt sikerül-e hosszú távon megőrizni, az leginkább attól függ, megmenthető-e a terület az agresszívan terjedő idegen növényfajoktól.

A selyemkóró kaszálással, gyomlálással vagy legeltetéssel kiirthatatlan. Legfertőzöttebb területek: Bács-Kiskun, Tolna, és Jász-Nagykun-Szolnok megye.

Vajda Zoltán a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője, a program vezetője elmondta, hogy vegyszeres irtást csak ott alkalmaznak, ahol semmi más nem vezet eredményre. „A mi célunk is az, hogy a védett természeti területek, és azok környéke ne szennyeződjön a növényirtás során. Épp ezért a munkát növényvédelmi szakvizsgával rendelkező szakemberek irányítják, és speciális, gyorsan lebomló vegyszert használnak méghozzá úgy, hogy az anyagot kenéssel, vagy pontszerű szórással célzottan az adott növényre juttatják ki” – nyomatékosította a szakember.

Eltávolítandó növényfaj például az ártereken a gyalogakác, a homokterületeken pedig a selyemkóró, más néven vaddohány.

A munkálatok csak a nemzeti park területein folynak majd, és a Fülöpházi homokbuckák, az Ágasegyháza Orgoványi buckák, a Bugaci ősborókás, valamint a Kéleshalmi homokbuckák területén, összesen mintegy 2200 hektárt érintenek.

Forrás: ng.24.hu

Fényképezte: Vajda Zoltán