Új taggal bővült a hazai fürkészdarázs-fauna

A fátyolkafürkész (Brachycyrtus ornatus) első magyarországi példánya.

Fotó: Németh Tamás

A jobbára nagyobbacska (0,5–4 cm testhosszúságú) és feltűnően színes rovarok feltárása ötven évvel ezelőtt – hazai szakember híján – megszakadt.  A Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyú Gyűjteményében azonban, a közelmúltban megkezdődött a fürkészdarázsanyag feldolgozása, és a Magyarországon előforduló fajok lajstromba vétele.

E sorok írójának nagy örömére szolgált, amikor Merkl Ottó, a múzeum Bogárgyűjteményének vezetője által gyűjtött fürkészdarazsak közül előbukkant egy olyan faj, amelynek eddig egyetlen példánya sem került be a 150 éves múltra visszatekintő kollekcióba. Nem kevésbé volt meglepő a hely sem, ahonnan a példány származott: „Budapest, Csepel, Tamariska-domb, 2013.V.20.” – olvashatjuk a példány gyűjtési céduláján.

Az említett faj a fátyolkafürkész (Brachycyrtus ornatus), a hazai fürkészdarázs-fauna legújabb tagja. Faji jelzőjét (ornatus = díszített) tetszetős, finom sárga mintázottságának köszönheti. Külön érdekessége, hogy egyben a fürkészdarazsak új alcsaládját is képviseli, ugyanis ez a Brachycyrtinae alcsalád egyetlen európai faja. A szakirodalom szerint széles elterjedésű, de ritka faj, az Ó- és Újvilág északi mérsékelt övi területein több helyütt is kimutatták.

A valódi fürkészdarazsak családjában a legapróbb fajok közé tartozik, mindössze öt milliméter körüli a testhossza. A fürkészdarázsfajok döntő többsége egy-egy élő hernyó vagy más rovarlárva, esetleg pók testébe (vagy testfelszínére) helyezi a petéjét, és a kikelő darázslárva a szerencsétlen sorsú „gazdáját” lassan felemésztve fejlődik. A fátyolkafürkész nősténye (mint a fotón látható példány) hosszú tojócsöve segítségével a recésszárnyúak rendjébe tartozó fátyolkák gubójába helyezi a petéjét. A darázslárva a gubón belül elfogyasztja a fejlődő fátyolkát, majd bebábozódik, végül a fátyolka gubójából a kifejlett fürkészdarázs bújik elő.

Az autóra szerelt háló az alkonyatkor rajzó rovarok gyűjtésére szolgál.

Fotó: Németh Tamás

Felmerül a kérdés, eddig miért nem bukkantak rá a hazai gyűjtők, ha még Budapest területén is megtalálható? A válasz valószínűleg a gyűjtési módszerben rejlik. „ A Tamariska-dombon végzett gyűjtéseim során autóshálózással sikerült megfogni ezt a példányt. A módszer lényege, hogy a mozgó autó tetejére erősített hálóval olyan kisebb testű, úgynevezett légiplanktont alkotó rovarok is hatékonyan gyűjthetők, amelyek a klasszikus módszerekkel jószerivel megfoghatatlanok” – mondta Merkl Ottó.
A következő években számos hasonló felfedezés várható a hazai fürkészdarázs-faunában. A csoport meglehetősen népes, becslések szerint legalább 3000 faj él Magyarországon, mindezidáig azonban ezeknek nagyjából feléről van csak bizonyított előfordulási adatunk.

Írta: Vas Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum)