Amúri vércsék megmentése
Az indiai Nágaföldön tízezrével pusztítják a féltve óvott kék vércséink rokonait, az amúri vércséket. Most magyar madarászok utaztak erre a távoli vidékre, hogy a helyszínen próbáljanak tenni az esztelen mészárlás ellen.
Az elmúlt években a világsajtóban nagy port vert fel a kék vércséink (Falco vespertinus) közeli rokonaként számon tartott amuri vércsék (Falco amurensis) vonuló csapatainak kegyetlen és brutális befogása. A Mongóliától Északkelet-Kínáig terjedő költőterületeikről október-novemberben egészen Dél-Afrikáig vonuló amuri vércséket a világ leghosszabb vándorlási útvonalú ragadozó madaraként ismerjük. Útjuk során a madarak milliós tömegben pihennek meg Nágaföldön, ahol azonban tízezrével pusztulnak el a kíméletlen módszerekkel végzett vadászat során, hogy végül sovány falatként a kondérban végezzék.
Helyi szervezetek az indiai kormány Vadvilág Megőrzési Intézetének vezetésével (WI) harcot hirdetettek az amurivércse-befogások megfékezésére. E tevékenység betiltása és a „bozóthús-piacok” ellenőrzése mellett igyekeznek a helyi törzseket felvilágosítani a vonuló madarak egyedülálló értékéről. A munka egyik legnagyobb eredménye, hogy Pangti, Asha és Sungro falvak vezetői (ahol a legtöbb madarat befogták) megállapodtak, hogy a továbbiakban illegálisnak ismerik el az amuri vércsék vadászatát és befogását az általuk irányított területen.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kékvércse-védelmi programjának munkatársai – az Európai Unió LIFE és LIFE+ támogatásának is köszönhetően – világviszonylatban is élen járó tapasztalatokat szereztek a vércsék kutatásában, a madarak befogásában és műholdas jelölésében. Az MME ezért nemzetközi felkérést kapott, hogy szakértőik utazzanak ki az északkelet-indiai Nágaföldre, fogjanak be három amuri vércsét, és ezeket lássák el a legmodernebb, mindössze 5 grammos műholdas jeladóval, majd az így szerzett adatokat osszák meg a nemzetközi ragadozómadár-védelmi közösséggel, hogy a szakemberek élőben követhessék a vércsék vonulását Indiából Dél-Afrikáig.
Az MME és a Magyar Természettudományi Múzeum két kutatója 2013. november 2.–10. között járt a térségben, és a helyi lakossággal és a hatóságokkal együttműködve befogott 30 amuri vércsét, melyek közül egy öreg hímet („Naga”) és kér öreg tojót („Wokha” és „Pangti”) műholdas jeladóval, 25 további egyedet pedig színes gyűrűvel jelöltek meg, majd engedtek szabadon. „Természetvédelmi és vonulás-kutatási szempontból az elkövetkező napok, hetek és hónapok lesznek igazán izgalmasak, amikor a madarak már működő adóinak köszönhetően lépésről lépésre követhetjük vonulási útvonalukat, a telelőterületen végzett mozgásukat, majd a tavaszi exodusukat vissza az ázsiai költőterületekre. A nemzetközi összefogásnak és az MME munkájának köszönhetően ’Naga’, ’Wokha’ és ’Pangti’ tudománytörténeti útját a mai naptól az érdeklődők a világ bármely országából nyomon követhetik a satellitetracking.eu oldalunkon” – olvasható az MME sajtóközleményében.
A terepmunkának azonban még nincs vége, Dél-Afrikában madárvédők és madármegfigyelők várják a műholdas adóval és színes gyűrűvel jelölt madarakat, hogy helyszíni megfigyelésekkel és fotókkal is dokumentálják a telelőterületen zajló életüket.
Forrás: ng.24.hu/MME Fotók: MME