Fekete hattyú a debreceni Fancsikán

A fekete hattyúnak csupán evezőtollai fehérek, csőre piros, fehér szalaggal a hegyén, társaihoz hasonlóan, testtömege kifejlett korában elérheti a 9 kilogrammot.

Fotó: Konyhás István 

A kontinensünkön ritka hattyúfélének egy példányát a napokban látták a Debrecen melletti Fancsika 3-as víztározónál több fehér színű hattyú társaságában. A fehér színűek mindegyike bütykös hattyú (Cygnus olor), kifejlett, felnőtt egyedek, tehát valószínűleg nem itt költöttek, hanem dél felé vonulnak, és más vonuló, vagy kóborló madárfajokhoz hasonlóan, ha megfelelő helyet találnak, maradnak, amíg csak lehetséges. A bütykös hattyúval ellentétben azonban a fekete hattyú (Cygnus atratus) nem e kontinens lakója, és nem is tartozik a vonuló fajok közé. Vadon Délnyugat-Ausztráliában és Tasmaniában él, Európában díszmadárként ismert, Izlandon, Hollandiában, Lengyelországban és Nagy-Britanniában fordul elő nagyobb számban. (Európai elterjedését részben egy Ausztráliába emigrált brit férfinak köszönhetjük, szülővárosának, a brit Devon megyei Dawlish településnek ma is a fekete hattyú az egyik jelképe).

Közparkokban általában félvadon él, és a szakirodalom szerint önfenntartó állományai is ismertek, más források szerint viszont nem jellemző a közparkokból való kivadulása. Állatkertek közül több magyarországiban is megtalálható, például a fővárosban vagy Szegeden, de Debrecenben nem tartják. Nagy Sándor Tibor, a Nagyerdei Kultúrpark vezetője nem tud arról, hogy valahonnan kiszökött volna, ami ugyancsak erősíti azt az elképzelést, hogy tőlünk nyugatabbra vagy északabbra csapódhatott a bütykös hattyúkhoz, és maradt velük a vonulás alatt.

Amellett, hogy monogámok, a többi hattyúhoz hasonlóan a fekete hattyúk is társas lények, a párok költőhelyükön laza telepekben élnek, és evezőtollaik váltásakor ugyancsak nagy tömegben gyűlnek össze folyótorkolatoknál, lagúnáknál. Táplálékukat elsősorban folyami növények képezik, hínárok hajtásait, algákat, moszatokat esznek, de előfordulhat, hogy a bütykös hattyúhoz hasonlóan csigákat, kagylókat is elcsípnek. Mélyebb vízben, pont úgy mint a récék, képesek a fejüket víz alá nyomva testüket függőlegesen tartani, sekélyebb vízben csak hosszú nyakukat dugják a vízbe, amíg átszűrik azt, vagy csipegetnek a növényzetből.

A víztározó kedvező hely számukra, mert az alja eléggé hínáros, vagyis a hattyúk számára bőven akad benne táplálék. A természetes vízutánpótlást évek óta nem sikerül megoldani, tavaly télen ez a terület például, szinte teljesen kiszáradt, mondják a fekete hattyút felfedező Terepszemle Stúdió természetvédelmi egyesület önkéntesei.

A hattyúk jelenléte sem újdonság errefelé, tavasszal is megfigyelték már őket, egyszer egy fiatal példányt is, ami jelentheti akár a faj költését a környéken, de a most észlelt 10 felnőtt példány valószínűleg átutazó, ahogy ez a ritka fekete hattyú is.

Forrás: Veres Hajni / vagy.hu