Veszélyben a flamingók tápláléka
Talán vírus okozhatja a flamingók fogyatkozását az afrikai szódatavaknál, mert a kórokozók elpusztítják a gázlómadár legfontosabb eleségét - mutatták rá osztrák kutatók.
Flamingók a kenyai Nakuru-tónál
Fotó: dreamstime
Évek óta találgatják, miért csökken a kelet-afrikai árokrendszer szódatavainál élő flamingók száma. (A tavak nevüket a talajból és a vulkáni hamuból származó magas sziksótartalomról kapták.) A területen mintegy 1,5-2,5 millió kis flamingó él, ez a mérsékelten fenyegetett faj összes egyedeinek körülbelül 75 százaléka – tette közzé a Bécsi Egyetem.
A madár fő tápláléka a gyorsan növő és tömegesen előforduló, kékalga vagy kékmoszat néven is ismert cianobaktérium (Arthrospira fusiformis). Az 1970-es években derült ki, hogy a cianobaktériumok a legősibb fotoszintetizáló szervezetek. Az apró élőlény klorofilje és karotinoidja színezi a madár tollait rózsaszínre – olvasható a Bécsi Egyetem Limnológiai és Óceánkutatási Tanszéke tudósainak a The ISME Journal című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányában.
A szódatavakban időről időre tömegesen pusztulnak el cianobaktérimok. Az egyik legismertebb szódató, a Nakuru vizét vizsgálták meg a Bécsi Egyetem kutatói, Peter Peduzzi és Michael Schagerl, és azt fedezték fel, hogy a vírusok idézik elő, ez pedig összefügg a helyi flamingópopuláció fogyatkozásával.
„Olyan vírusmennyiséget, amit a Nakuru-tóban mértünk, természetes vízi élőhelyen soha még senki sem tapasztalt, de a kékmoszatok ilyen arányú fertőzöttségével sem találkozott még senki” – számolt be a felfedezésről Peduzzi. A vízminta egy milliliterében körülbelül egymilliárd vírust számoltak meg, miközben a normális sűrűség nagyjából tízmillió. A kórokozót elektronmikoroszkóppal mutatták ki, molekuláris biológiai vizsgálatok még nem történtek.
Mikroszkópikus felvétel egy cianobaktérium popolációról, az egyik kelet-afrikai szódató vizében.
Foto: L. Krienitz
A fő táplálékforrás fogyatkozásával a több mint 1,25 milliós flamingópopuláció hozzávetőleg 1500 állatra csökkent a vizsgálati időszak végére. Azt még nem tudják, vajon más területre vándoroltak-e a madarak, ahol elegendő élelmet találtak, vagy valóban ilyen jelentős volt az egyedek elhullása – fűzte hozzá Peduzzi.
A cianobaktériumok egyébként gyorsan regenerálódnak, a pusztulás után hamar újra benépesítik a tavak vizét
Forrás: MTI